Oldal 133 [133]
OCR
hanem a ti türelmeteknek köszönhetjük, hogy még megvagyunk. Itt most rengeteg a volscus, játékok folynak, és az egész lakosságot a látványosság köti majd le. (6) Jól emlékszem, mit követett el egyszer ilyen alkalommal a szabin ifjúság ebben a Városban;! borzad a lelkem, hogy most is valami meggondolatlan ballépés történhet. Ugy véltem, consulok, a ti érdeketek és a miénk is úgy kívánta, hogy ezt előre megmondjam nektek. (7) Ami engem illet, az a szándékom, hogy most rögtön hazamegyek, mivel ha itt maradok, a többiek bármely szava vagy tette gyanúba keverhet engem is." Azzal eltávozott. (8) Amikor a consulok a senatus elé tárták ezt a kétes, de megbízható forrásból kapott értesülést, nem a hír, inkább a hírhozó személye késztette őket óvintézkedésekre — ahogy az lenni szokott —, akár fölöslegesen is. Senazusi határozattat kiutasították a volscusokat a Városból, és kikiáltókat küldtek szét a Városban azzal, hogy az összes volscus hagyja el Rómát még az éj beállta előtt. (9) Azokat előbb nagy rémület fogta el, miközben vendéglátóikhoz rohantak holmijukért, majd amikor útnak indultak, kitört belőlük a felháborodás, hogy mint valami tisztátalan bűnösöket űzték el őket a játékokról, az ünnepről, mintegy az emberek és az istenek közösségéből. 38. (1) Miközben szinte egyetlen összefüggő menetben vonultak, Tullius, aki már ott várta őket Ferentina forrásánál, panaszos és méltatlankodó szavakkal egymás után megállította előkelőiket, és mind őket, akik buzgón hallgatták a haragjukat tovább fokozó beszédet, mind az ő segítségükkel az egész sokaságot az út melletti mezőre hívta. (2) Ott, mintha gyűlést tartana, szónoklatba kezdett, felelevenítve a római nép régi jogsértéseit és a volscusok vereségeit. , Még ha minden egyébről megfeledkeznétek is— mondta —, vajon milyen lélekkel viselitek el a mai gyalázatot, hogy a mi megalázásunkkal nyitották meg az ünnepi játékokat? (3) Nem értitek, hogy ma diadalmenetet tartottak fölöttetek, hogy távozásotok látványosságul szolgált mindenkinek, polgároknak, külföldieknek, a sok szomszédos népnek, és hogy feleségeteket és gyermekeiteket úgy vonultatták el az emberek szeme előtt? (4) Szerintetek mit gondoltak, akik hallották a kikiáltó szavát, akik láttak eltávozni bennünket, akik szembetalálkoztak ezzel a szégyenletes menettel? Nyilván azt, hogy valami istentelenség tapad hozzánk, hogy ha részt vennénk a látványosságokon, megszentségtelenítenénk a játékokat, és engesztelésre volna szükség — ezért űznek el bennünket az istenfélők székhe! Vö. II. 18. 2. ? Tullius szerint tehát a volscusok távozása nemcsak megalázó voltában, hanem külsőségeiben is megfelelt egy fölöttük tartott diadalmenetnek. 132
