Oldal 133 [133]
hanem a ti türelmeteknek köszönhetjük, hogy még megvagyunk. Itt most ren¬
geteg a volscus, játékok folynak, és az egész lakosságot a látványosság köti majd
le. (6) Jól emlékszem, mit követett el egyszer ilyen alkalommal a szabin ifjúság
ebben a Városban;! borzad a lelkem, hogy most is valami meggondolatlan bal¬
lépés történhet. Ugy véltem, consulok, a ti érdeketek és a miénk is úgy kívánta,
hogy ezt előre megmondjam nektek. (7) Ami engem illet, az a szándékom, hogy
most rögtön hazamegyek, mivel ha itt maradok, a többiek bármely szava vagy
tette gyanúba keverhet engem is." Azzal eltávozott. (8) Amikor a consulok a
senatus elé tárták ezt a kétes, de megbízható forrásból kapott értesülést, nem
a hír, inkább a hírhozó személye késztette őket óvintézkedésekre — ahogy az
lenni szokott —, akár fölöslegesen is. Senazusi határozattat kiutasították a vols¬
cusokat a Városból, és kikiáltókat küldtek szét a Városban azzal, hogy az összes
volscus hagyja el Rómát még az éj beállta előtt. (9) Azokat előbb nagy rémület
fogta el, miközben vendéglátóikhoz rohantak holmijukért, majd amikor útnak
indultak, kitört belőlük a felháborodás, hogy mint valami tisztátalan bűnösöket
űzték el őket a játékokról, az ünnepről, mintegy az emberek és az istenek kö¬
zösségéből.
38.
(1) Miközben szinte egyetlen összefüggő menetben vonultak, Tullius, aki már
ott várta őket Ferentina forrásánál, panaszos és méltatlankodó szavakkal egymás
után megállította előkelőiket, és mind őket, akik buzgón hallgatták a haragjukat
tovább fokozó beszédet, mind az ő segítségükkel az egész sokaságot az út mel¬
letti mezőre hívta. (2) Ott, mintha gyűlést tartana, szónoklatba kezdett, felele¬
venítve a római nép régi jogsértéseit és a volscusok vereségeit. , Még ha minden
egyébről megfeledkeznétek is— mondta —, vajon milyen lélekkel viselitek el a mai
gyalázatot, hogy a mi megalázásunkkal nyitották meg az ünnepi játékokat? (3)
Nem értitek, hogy ma diadalmenetet tartottak fölöttetek, hogy távozásotok
látványosságul szolgált mindenkinek, polgároknak, külföldieknek, a sok szom¬
szédos népnek, és hogy feleségeteket és gyermekeiteket úgy vonultatták el az
emberek szeme előtt? (4) Szerintetek mit gondoltak, akik hallották a kikiáltó
szavát, akik láttak eltávozni bennünket, akik szembetalálkoztak ezzel a szégyen¬
letes menettel? Nyilván azt, hogy valami istentelenség tapad hozzánk, hogy ha
részt vennénk a látványosságokon, megszentségtelenítenénk a játékokat, és
engesztelésre volna szükség — ezért űznek el bennünket az istenfélők székhe¬
! Vö. II. 18. 2.
? Tullius szerint tehát a volscusok távozása nemcsak megalázó voltában, hanem külsősé¬
geiben is megfelelt egy fölöttük tartott diadalmenetnek.
132