Page 129 [129]
OCR
semmiféle hadművelettől nem tartott, hirtelen Antiumból érkezett volscus légiók indítottak ellene támadást, ugyanakkor a városból is kitört az ellenség — épp akkor, amikor Marcius teljesített előőrsszolgálatot. (7) Válogatott katonákból álló csapatával nemcsak visszaszorította a kitörők támadását, hanem a nyitott kapun át bátran be is rontott a város legközelebbi részébe, hatalmas öldöklést vitt véghez, és egy vaktában felragadott tűzcsóvával felgyújtotta a városfal fölé emelkedő épületeket. (8) A lakosság kiáltozása asszonyok és gyermekek első rémület okozta zokogásával keveredett, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Ez növelte a rómaiak harci kedvét, a volscusokat pedig megzavarta, hiszen elesett a város, amelynek segítségére jöttek. (9) Így hát szétverték az antiumi volscusokat, és elfoglalták Corioli városát. Marcius dicsősége annyira elhomályosította a consul hírnevét, hogy ha a latin népekkel kötött szerződés bronzoszlopra vésett szövege nem emlékeztetne rá, hogy azt Spurius Cassius egymaga kötötte, mivel tiszttársa távol volt, senki sem tudná már, hogy Postumus Cominius háborúskodott a volscusokkal. (10) Ugyanebben az évben meghalt Menenius Agrippa, az a férfi, akit egész életében egyformán szerettek az atyák és a nép, de aki a kivonulás után még kedvesebbé vált a nép szemében. (11) Az ő közbenjárása és békítő tevékenysége folytán született meg az egyetértés Róma polgárai között, őt küldték követségbe az atyák a köznéphez, ő vezette vissza a római köznépet a Városba — de annyi sem maradt utána, amennyiből a temetés költségeire futotta volna. A köznép adta össze rá a pénzt, fejenként egyhatod asszal! járulva hozzá. 34. (1) Ezután Titus Geganius és Publius Minucius lettek a consulok [492]. Abban az esztendőben, noha külső háború nem fenyegetett, és a belső béke is helyreállt, még nagyobb baj érte a Várost. (2) Először, mivel a köznép kivonulása idején megműveletlen maradt a föld, magasra szökött a gabona ára, aztán akkora éhínség keletkezett, amilyen ostromlott városokban szokott. (3) Éhen is pusztult volna a köznép, de legalábbis a rabszolgák biztosan, ha a conswiok nem cselekednek előrelátóan, és nem küldik szét mindenfelé megbízottaikat, hogy vásároljanak gabonát, nemcsak Etruriába, az Ostiától jobbra eső partokra, és balra, a volscusok földjén keresztül le a tengeren egészen Küméig, hanem még Szicíliába is: annyira gyűlölték szomszédaik a rómaiakat, hogy ilyen messziről kellett segítséget kérniük. (4) Kümében már meg is vették a gabonát, amikor hajóikat ! 1/6 as, vagyis egy sextans érme kb. 54,5 g bronznak felel meg. A részlet anakronisztikus, hiszen a rómaiak ekkor még mindig nem vertek pénzt. 128
