Seite 128 [128]
OCR
küdtek hát, hogy a kéz nem viszi az ételt a szájhoz, a száj nem kapja be, amit adnak neki, a fogak pedig nem rágnak. Haragjukban éhséggel akarták móresre tanítani a gyomrot, de vele együtt a lázadó tagok, sőt az egész test is teljesen elsorvadt. (11) Ekkor értették csak meg, hogy a gyomor sem tétlenkedik, hanem legalább annyira táplál, mint táplálkozik, hiszen ő továbbítja a test minden részébe azt, amiből élünk és erősödünk, egyenlően elosztva az ereken keresztül: a megemésztett étellel feldúsult vért. (12) Így vont párhuzamot Menenius Agrippa a test belső lázadása és az atyák ellen feltámadott népharag között, és ezzel jobb belátásra bírta az embereket. 33. (1) Ezután tárgyalni kezdtek a megbékélésről, és a feltételek között azt is elfogadták, hogy a köznépnek legyenek saját, szent és sérthetetlen tisztségviselői, akiknek segítségnyújtási joguk van a consulok ellenében, és ezt a tisztséget patricius ne tölthesse be. (2) Megválasztották hát az első két népzribunust, Gaius Liciniust és Lucius Albiniust; azok pedig három tiszttársat vettek maguk mellé. Sicinius, a lázadás értelmi szerzője bizonyosan közöttük volt, a másik kettő nevéről nem egyeznek a források. (3) Némelyik történetíró szerint a Szent Hegyen csak két népzribunust választottak, és az átoktörvényt! is ott hozták meg. A köznép kivonulása idején lépett consuiként hivatalba Spurius Cassius és Postumus Cominius [493]. (4) Az ő hivatali évükben kötöttek szövetséget a latin népekkel. A szerződéskötés szertartása végett az egyik consul Rómában maradt.? A másik, akit a volscusok elleni hadjárat vezetésére küldtek, szétverte és megfutamította az antiumi volscusokat; beszorította őket Longulába, majd hatalmába kerítette a várost. (5) Nyomban ezután bevette Poluscát, a volscusok egy másik városát; majd nagy erővel megtámadta Coriolit. Volt a táborban egy előkelő nemesifjú, Gnaeus Marcius, gyors eszű és tettre kész fiatalember, aki később a Coriolanus melléknevet kapta. (6) Midőn a Coriolit ostromló római hadsereg csak a város falai közé zárt lakosságra fordította figyelmét, és kívülről ! Az „ätoktörveny” (lex sacrata) csak kés6bb kezdte a népéribunusok sérthetetlen (sacrosanctus) voltát biztosító törvényt jelenteni. Eredetileg a jelentése általánosabb volt: egy bizonyos, közös eskü által egybefogott közösség törvénye, amelynek megsértőjét valamely istennek szentelik (vagy inkább átkozzák), ezzel kitaszítva őt a közösségből. Így a lex sacrata is a plebejusok érdekszövetségét emelte törvényerőre, így biztosítva a éribunusok sérthetetlenségét, és elátkozva azt, aki ezt semmibe veszi. ? Sp. Cassius kötötte meg a szerződést (foedus Cassianum), amelynek szövege — legalábbis így tartotta a hagyomány — még a Kr. e. I. században is bronzba vésve állt a Forumon. Ennek tartalmát Halikarnasszoszi Dionüsziosz őrizte meg (VI. 95.), a latin eredetiből csak egy-két töredék maradt fenn. 127
