Oldal 126 [126]
OCR
31. (1) Miközben ez történt a volscusok elleni háborúban, a legfontosabb hadszíntéren a dictator szétverte a szabinokat, és elfoglalta a táborukat is. (2) Lovasrohammal bontotta meg az ellenséges centrumot, amelyet azok, mivel a két szárny a kelleténél szélesebben nyúlt el, mélységében nem megfelelően támogattak meg;' majd a gyalogság tört rá a megzavarodott seregre, és egyazon rohammal foglalták el a tábort és fejezték be a hadjáratot. (3) A Regillus-tó melletti csata óta nem volt ennél nevezetesebb ütközet azokban az években. À dictator diadalmenetben vonult be Rómába. A szokásos tiszteletadásokon kívül neki és utódainak saját ülőhelyet adományoztak a circusban; azon a helyen curulisi széket helyeztek el. (4) A legyőzött volscusoktól elvették Velitrae területét; telepeseket küldtek ki Rómából Velitraeba, és ott co/oniát alapítottak. Ezután végre az aeguusokkal is megküzdöttek, amit a consul helytelenített, mivel alkalmatlan terepen, lentről fölfelé kellett megtámadniuk az ellenséget; (5) katonái azonban meggyanúsították, mondván: húzza-halogatja a hadműveletet, hogy a dictator lemondjon hivatalarol, mielétt még 6k hazatérnének, és éppúgy semmivé váljanak az ígéretei, mint annak idején a consuléi. Rákényszerítették tehát, hogy vaktában és megfontolatlanul egyenest a hegyeknek irányítsa seregét. (6) Ez az elhibázott ötlet csak az ellenség gyávasága miatt fordult mégis jóra, mert mielőtt még a rómaiak dárdavetésnyire megközelítették volna az aeguusokat, azok úgy meghökkentek a vakmerőségükön, hogy elhagyták kiválóan megerősített helyen épült táborukat, és hanyatt-homlok rohantak le a túloldali völgyekbe. Ez pedig elegendő zsákmányt és vértelen győzelmet hozott a rómaiaknak. (7) Hiába volt a három győztes háború, az állam belső gondjai továbbra is foglalkoztatták mind az atyákat, mind a köznépet. Az uzsorások ugyanis hízelgéssel és furfanggal előkészítették a terepet, hogy meghiúsítsák nemcsak a köznép, hanem a dictator törekvéseit is. (8) Valerius ugyanis, miután Vetusius consul hazatért, mindenekelőtt a győzelmes nép ügyét vitte a senazus elé, és előterjesztést tett az adósrabszolgák helyzetéről. (9) Amikor előterjesztését visszautasították, kijelentette: , Nem tetszik nektek, hogy a belső béke szószólója vagyok. De meglátjátok, eljön még a napja, hogy azt kívánjátok, bárcsak magamfajta védelmezői volnának a római köznépnek. Ami engem illet, sem polgártársaimat nem ringatom tovább hiú reményben, sem magam nem maradok hiába diczazor. (10) A belső viszály és a háború miatt volt szüksége erre a tisztségre az államnak, most határainkon túl békét teremtettünk, de falaink között ezt nem engedik. ! Vagyis a csatasor mélysége megvolt ugyan, de az arcvonal széthúzódása miatt szétszakadozott, nem maradt folytonos, így a lovasságnak könnyebb támadási felületet adott. 125
