Oldal 126 [126]
31.
(1) Miközben ez történt a volscusok elleni háborúban, a legfontosabb hadszín¬
téren a dictator szétverte a szabinokat, és elfoglalta a táborukat is. (2) Lovas¬
rohammal bontotta meg az ellenséges centrumot, amelyet azok, mivel a két
szárny a kelleténél szélesebben nyúlt el, mélységében nem megfelelően támogattak
meg;' majd a gyalogság tört rá a megzavarodott seregre, és egyazon rohammal
foglalták el a tábort és fejezték be a hadjáratot. (3) A Regillus-tó melletti csata
óta nem volt ennél nevezetesebb ütközet azokban az években. À dictator dia¬
dalmenetben vonult be Rómába. A szokásos tiszteletadásokon kívül neki és
utódainak saját ülőhelyet adományoztak a circusban; azon a helyen curulisi
széket helyeztek el. (4) A legyőzött volscusoktól elvették Velitrae területét; te¬
lepeseket küldtek ki Rómából Velitraeba, és ott co/oniát alapítottak.
Ezután végre az aeguusokkal is megküzdöttek, amit a consul helytelenített,
mivel alkalmatlan terepen, lentről fölfelé kellett megtámadniuk az ellenséget;
(5) katonái azonban meggyanúsították, mondván: húzza-halogatja a hadműve¬
letet, hogy a dictator lemondjon hivatalarol, mielétt még 6k hazatérnének, és
éppúgy semmivé váljanak az ígéretei, mint annak idején a consuléi. Rákénysze¬
rítették tehát, hogy vaktában és megfontolatlanul egyenest a hegyeknek irányít¬
sa seregét. (6) Ez az elhibázott ötlet csak az ellenség gyávasága miatt fordult
mégis jóra, mert mielőtt még a rómaiak dárdavetésnyire megközelítették volna
az aeguusokat, azok úgy meghökkentek a vakmerőségükön, hogy elhagyták
kiválóan megerősített helyen épült táborukat, és hanyatt-homlok rohantak le
a túloldali völgyekbe. Ez pedig elegendő zsákmányt és vértelen győzelmet hozott
a rómaiaknak.
(7) Hiába volt a három győztes háború, az állam belső gondjai továbbra is
foglalkoztatták mind az atyákat, mind a köznépet. Az uzsorások ugyanis hízel¬
géssel és furfanggal előkészítették a terepet, hogy meghiúsítsák nemcsak a köz¬
nép, hanem a dictator törekvéseit is. (8) Valerius ugyanis, miután Vetusius consul
hazatért, mindenekelőtt a győzelmes nép ügyét vitte a senazus elé, és előterjesz¬
tést tett az adósrabszolgák helyzetéről. (9) Amikor előterjesztését visszautasí¬
tották, kijelentette: , Nem tetszik nektek, hogy a belső béke szószólója vagyok.
De meglátjátok, eljön még a napja, hogy azt kívánjátok, bárcsak magamfajta
védelmezői volnának a római köznépnek. Ami engem illet, sem polgártársaimat
nem ringatom tovább hiú reményben, sem magam nem maradok hiába diczazor.
(10) A belső viszály és a háború miatt volt szüksége erre a tisztségre az államnak,
most határainkon túl békét teremtettünk, de falaink között ezt nem engedik.
! Vagyis a csatasor mélysége megvolt ugyan, de az arcvonal széthúzódása miatt szétsza¬
kadozott, nem maradt folytonos, így a lovasságnak könnyebb támadási felületet adott.
125