Seite 125 [125]
bezési törvény," nem félt, hogy bántalom vagy megaláztatás éri e család részéről.
(6) Megerősítette őket bizakodásukban egy, a dictator által kibocsátott rendelet,
amely nagyjából megegyezett Servilius consu/ rendeletével. Végül is úgy vélték,
ebben az emberben és ebben a hatalomban jobban megbízhatnak, és ellenkezés
nélkül beálltak katonának. (7) Soha nem volt még ekkora hadsereg: tíz légió
alakult meg, amiből hármat-hármat a consulok, négyet pedig a dictator rendel¬
kezésére bocsátottak.
(8) A háborút nem halogathatták tovább. Az aeguusok már betörtek Latium
földjére. A latin nép követei arra kérték a senazust, hogy vagy küldjenek segít¬
séget, vagy engedjék meg, hogy határaik védelmére maguk fogjanak fegyvert.
(9) Biztonságosabbnak tűnt, ha a rómaiak védik meg a fegyvertelen latinokat,
mint ha megengedik nekik, hogy újra fegyvert ragadjanak. Odaküldték Vetusius
consult, és ezzel vége is szakadt a pusztításnak. Az aeguusok visszavonultak
a síkságról, és inkább a terepben, mint fegyvereikben bízva, a magas hegyekben
rendezkedtek be védekezésre. (10) A másik consu/ a volscusok ellen vonult, és
hogy ő se töltse hiába idejét, főleg a földeket pusztítva csalogatta elő az ellen¬
séget, hogy közelebb hozza táborát az övéhez, és ütközzön meg vele nyílt csa¬
tában. (11) A táborok között a mezőn sorakozott fel a két hadsereg egymással
szemben, ki-ki a maga sánca előtt. A volscusok hadereje jóval nagyobb volt; így
hát laza rendben, az ellenséget alábecsülve bocsátkoztak harcba. (12) A római
consul meg sem indította sorait, azt sem engedélyezte, hogy viszonozzák a csa¬
takiáltást, hanem parancsot adott katonáinak, hogy dárdáikat földbe szúrva,
mozdulatlanul várjanak: mihelyt kardtávolságba érkezik az ellenség, akkor tá¬
madjanak teljes erőből, és karddal küzdjenek. (13) A volscusok a rohanástól meg
a kiabálástól kifáradva estek neki a rómaiaknak, gondolván, azoknak a rémület¬
től földbe gyökerezett a lábuk. Amikor észrevették, hogy megindul az ellentá¬
madás, és a kardok a szemük előtt villognak, mintha csapdába estek volna,
megzavarodtak és megfutottak; de már a menekülést sem bírták szusszal, hiszen
futva indultak a csatába. (14) A rómaiak viszont, mivel a csata kezdetén nyu¬
godtan álltak, pihent erejükkel könnyen utolérték a fáradt ellenséget, rohammal
elfoglalták a tábort, és a táborától megfosztott volscusokat Velitrae városáig
üldözték, ahová győztes és legyőzött együtt tört be.? (15) Ott aztán válogatás
nélkül mindenkit lemészároltak, és több vért ontottak, mint az ütközetben. Csak
néhány embernek kegyelmeztek, akik fegyvertelenül megadták magukat.
! Vö. II. 8. 2.
? Pompeius hasonló stratégiával próbálkozott a pharsalusi csatában, mintitt a rómaiak, de
— legalábbis Caesar szerint (4 polgárháború III. 92.) — amennyi energiát megtakarított
vele, annyit vesztett serege a lelkesedéséből, aminek meg is lett a böjtje.
124