Page 119 [119]
örömében, mondván: íme, az istenek bosszúja az atyák dölyfössége miatt. Arra
biztatták egymást, hogy senki ne álljon be katonának. Inkább pusztuljon el
mindenki, mint ők egyedül — mondták -, katonäskodjanak csak az atyäk, fog¬
janak ők fegyvert, a háború veszélyeit is azok viseljék, akik a hasznát látják. (3)
A senatus azonban gyászba borult és azt sem tudta, mihez kapjon, hiszen egy¬
szerre kellett tartania a polgároktól és az ellenségtől. Arra kérték hát Servilius
consult — mivel a kettő közül inkább ő érzett együtt a néppel —, hogy mentse
meg a félelmes veszélyektől körülvett államot. (4) Ekkor a consul feloszlatta
a tanácsülést, és kiállt a nép elé. Itt kijelentette: A senazusnak gondja van rá,
hogy segítsen a köznépen, most azonban a polgárság legnagyobb részéről, de
mégiscsak egy részéről szóló vitát félbeszakította az állam egészét fenyegető
veszedelem. (5) Lehetetlenség, hogy amikor az ellenség már-már a kapuk előtt
áll, bármit is fontosabbnak tekintsenek a háborúnál, és még ha egy kicsit fellé¬
legezhetnének, akkor sem válna a köznép becsületére, hogy addig nem fog
fegyvert hazájáért, amíg a díjat meg nem kapta érte — de az atyákra sem hozna
dicsőséget, ha polgártársaik baján inkább most, félelmükben segítenének, mint
később, önszántukból.
(6) A gyűlésen mondottak hitelét megerősítette egy rendelettel, amely ki¬
mondta: egyetlen római polgárt sem szabad bilincsbe verve vagy bezárva tarta¬
ni, hogy ne jelentkezhessen a consu/oknal katonanak, valamint egyetlen katona
vagyonát sem szabad szolgálatteljesítésének ideje alatt lefoglalni vagy eladni,
sem gyermekeit vagy unokáit szabadságukban korlátozni. (7) Mihelyt nyilvá¬
nosságra került a rendelet, az összes jelenlévő adósrabszolga nyomban jelentke¬
zett katonának; de rohantak a magánemberek házaiból is, az egész Város terü¬
letéről, mivel hitelezőjüknek immár nem volt joga visszatartani őket, és a Forumra
özönlöttek, hogy felesküdjenek. (8) Nagy csapat alakult belőlük, és a volscusok
ellen viselt háborúban ők tűntek ki leginkább hősiességükkel és igyekezetükkel.
A consul felvonultatta csapatait az ellenség ellen, és nem messze tőle tábort ütött.
25.
(1) A volscusok arra számítva, hogy a rómaiakat viszály osztja meg, a következő
éjjel tettek egy próbát a táborral, hátha az éjszaka kedvez az átszökésnek vagy
az árulásnak. Az őrség észrevette őket, felverték a hadsereget, riadót fújtak,
mindenki rohant a fegyveréért. (2) A volscusok vállalkozása így kudarcba fulladt.
Az éjszaka hátralevő része mindkét oldalon nyugalomban telt el. Másnap haj¬
nalhasadáskor a volscusok feltöltötték az árkokat, és megrohanták a sáncot. (3)
Már minden oldalról bontották a tábor erődítményeit, de a consul, bár körülöt¬
te mindenki — az adósrabszolgákkal az élen — hangosan követelte, hogy adja már
meg a jelet, késlekedett egy darabig, hogy próbára tegye a katonák harci kedvét.
118