Seite 117 [117]
egyszer s mindenkorra megtagadtak tőlük, az új consulok hatáskörébe utalták.
Ennek meg a latinok örültek: (6) a béke kezdeményezőit hatalmas megbecsü¬
léssel vették körül. Aranykoszorút küldtek ajándékba Iuppiternek a Capitoliumra.
A követeket és az ajándékot a hazaengedett hadifoglyok hatalmas tömege kí¬
sérte. (7) Ezután felkeresték a házakat, ahol rabszolgaként éltek; megköszönték,
hogy szívélyesen és tisztességgel bántak velük nehéz helyzetükben, majd ven¬
dégbarátságot kötöttek gazdáikkal. Soha még nem fűzte össze ily szoros állami
és személyes kötelék a latinságot a római hatalommal.
23.
(1) Kitörőfélben volt azonban a háború a volscusokkal, és közben az államon
belül is széthúzás támadt, fellángolt a gyűlölet a patríciusok és a plebejusok
között, föleg az adösrabszolgäk miatt.' (2) Az emberek azon méltatlankodtak,
hogy míg a határokon kívül ők harcolnak a szabadságért, az ällam hatalmäert,
otthon saját polgártársaik tartják rabságban és nyomják el őket; a köznép sza¬
badsága kevésbé forog veszélyben háború idején, az ellenség gyűrűjében, mint
békében, polgártársaik között. Ez az elégedetlenség magától is egyre terjedt, de
aztán egyetlen ember súlyos sérelmének nyilvánosságra kerülése lobbantotta
végképp lángra. (3) Megjelent a Forumon egy idős ember, aki a nyomorúság
összes jelét magán viselte: csupa mocsok a ruhája, de még taszítóbb látvány
sápadt és csontig lesoványodott teste, arca pedig torzonborz haja és szakálla
miatt festett elvadultan. (4) De még így, alakjából kivetkőzve is sokan felismer¬
ték. Azt mondogatták, valaha cenéurio volt, és sajnálkozva sorolgatni kezdték
katonai érdemeit. Maga is megmutogatta mellén a csatatéren szemből kapott
sebesülései nyomát. (5) Az emberek kérdéseire, hogy miért ez az öltözék, miért
az ijesztő külső, amikor már csaknem egy gyűlésre való nép csődült köré, el¬
mondta a történetét. A szabin háborúban katonáskodott — mesélte —, és ezalatt
a fosztogatók nemcsak a termést vitték el szántóföldjéről, hanem a tanyáját is
felgyújtották, széthordták mindenét, a jószágot elhajtották, és ő, minthogy a leg¬
rosszabbkor követelt adóját nem tudta megfizetni, adósságba verte magát. (6)
Az adósság a kamatokkal egyre gyarapodott, és előbb az apjától és nagyapjától
rá maradt földet vitte el, majd többi vagyonkáját is. Végül, mint valami fertőző
kórság, a testét is elérte: hitelezője nem is szolgaságra vetette, egyenesen dolog¬
házba záratta, hóhérkézre adta.
! A Tizenkéttáblás törvény szerint az adós, ha 60 napon belül nem fizetett, a hitelező
hatalmába került, aki fogolyként magánál tarthatta, sőt bilincsbe is verhette, amíg nem
váltották ki, vagy nem dolgozta le adósságát. A hitelezőnek ezt a jogát később megszün¬
tettek (VII. 28.).
116