OCR
15. (1) Ezután Publius Lucretiust és Publius Valerius Publicolát [507], majd utánuk Spurius Larciust és Titus Herminiust valasztottak consu/la 1506]. Abban az évben jött utoljára követség Porsennától, hogy hívják vissza a trónra Targuiniust; azt válaszolták nekik, hogy a senazus követséget küld majd a királyhoz. Nyomban el is küldtek a legtekintelyesebb senatorokat, ezzel az üzenettel: (2) Nem azért menesztettek válogatott patríciusokból álló küldöttséget a királyhoz, mintha nem felelhettek volna meg röviden a követeinek Rómában: nem fogadják viszsza a királyokat — hanem azért, hogy ezt az ügyet egyszer s mindenkorra zárják le, és a kölcsönös jó szándék oly sok megnyilvánulása ellenére ne ingereljék egymást azzal, hogy a király olyasmit követel, ami nem fér össze a római nép szabadságával, a rómaiak viszont, ha nem akarnak saját vesztükre nagylelkűek lenni, kénytelenek megtagadni a kérését, holott szívük szerint semmit sem tagadnának meg tőle. (3) A római nép már nem királyi uralom alatt, hanem szabadságban él. Így hát el van szánva rá, hogy kapuit előbb nyitja meg az ellenség, mint a királyok előtt; mindannyian azt kérik az istenektől, hogy a szabadság végórája egyúttal Róma végórája is legyen. (4) Ha tehát Porsenna boldogulást kíván Rómának, arra kérik, hagyja szabadságban élni. (5) A király tisztelettől áthatva így felelt: , Minthogy ez szilárd elhatározásotok, nem terhellek többé benneteket hiábavaló zaklatásaimmal, és a Targuiniusokat sem áltatom olyan segítség reményével, amelyet megadni úgysem áll módomban. Akár fegyveres segítségre, akár nyugalomra van szükségük, keressenek immár száműzetésük idejére más helyet maguknak, hogy többé ne zavarja semmi a békét közöttünk." (6) Szíves szavait még barátibb tettek követték: hazaengedte a még hatalmában lévő túszokat, és a laniculuson kötött szerződés értelmében elvett veii területeket visszaadta Rómának. (7) Targuinius, miután hazatérési reménye teljesen meghiúsult, száműzetése székhelyét Tusculumba tette át vejéhez, Mamilius Octaviushoz. A rómaiak békéje Porsennával így megszilárdult. 16. (1) Marcus Valerius és Publius Postumius lett ezután consuw/ [505]. Abban az évben szerencsés kimenetelű háborút vívtak a szabinokkal; a consulok diadalmenetet tartottak. Ezután a szabinok nagyobb erőfeszítéssel készültek a háborúra. (2) Ellenük, valamint azért, hogy ne érje őket váratlan támadás Tusculumbol is — ahol, ha nem is üzentek nyíltan hadat, gyaníthatóan háborúra készültek —, consullá választották Publius Valeriust (negyedszer) és Titus Lucretiust (másodszor)" [504]. (3) A szabinoknál viszály támadt a háború és a béke hívei kö! Vagyis a consulok megválasztását katonai szempontok diktálták. 109