Page 110 [110]
15.
(1) Ezután Publius Lucretiust és Publius Valerius Publicolát [507], majd utánuk
Spurius Larciust és Titus Herminiust valasztottak consu/la 1506]. Abban az évben
jött utoljára követség Porsennától, hogy hívják vissza a trónra Targuiniust; azt
válaszolták nekik, hogy a senazus követséget küld majd a királyhoz. Nyomban el
is küldtek a legtekintelyesebb senatorokat, ezzel az üzenettel: (2) Nem azért
menesztettek válogatott patríciusokból álló küldöttséget a királyhoz, mintha
nem felelhettek volna meg röviden a követeinek Rómában: nem fogadják visz¬
sza a királyokat — hanem azért, hogy ezt az ügyet egyszer s mindenkorra zárják
le, és a kölcsönös jó szándék oly sok megnyilvánulása ellenére ne ingereljék
egymást azzal, hogy a király olyasmit követel, ami nem fér össze a római nép
szabadságával, a rómaiak viszont, ha nem akarnak saját vesztükre nagylelkűek
lenni, kénytelenek megtagadni a kérését, holott szívük szerint semmit sem ta¬
gadnának meg tőle. (3) A római nép már nem királyi uralom alatt, hanem
szabadságban él. Így hát el van szánva rá, hogy kapuit előbb nyitja meg az el¬
lenség, mint a királyok előtt; mindannyian azt kérik az istenektől, hogy a sza¬
badság végórája egyúttal Róma végórája is legyen. (4) Ha tehát Porsenna bol¬
dogulást kíván Rómának, arra kérik, hagyja szabadságban élni.
(5) A király tisztelettől áthatva így felelt: , Minthogy ez szilárd elhatározáso¬
tok, nem terhellek többé benneteket hiábavaló zaklatásaimmal, és a Targuiniuso¬
kat sem áltatom olyan segítség reményével, amelyet megadni úgysem áll mó¬
domban. Akár fegyveres segítségre, akár nyugalomra van szükségük, keressenek
immár száműzetésük idejére más helyet maguknak, hogy többé ne zavarja semmi
a békét közöttünk." (6) Szíves szavait még barátibb tettek követték: hazaenged¬
te a még hatalmában lévő túszokat, és a laniculuson kötött szerződés értelmében
elvett veii területeket visszaadta Rómának. (7) Targuinius, miután hazatérési
reménye teljesen meghiúsult, száműzetése székhelyét Tusculumba tette át vejé¬
hez, Mamilius Octaviushoz. A rómaiak békéje Porsennával így megszilárdult.
16.
(1) Marcus Valerius és Publius Postumius lett ezután consuw/ [505]. Abban az
évben szerencsés kimenetelű háborút vívtak a szabinokkal; a consulok diadalme¬
netet tartottak. Ezután a szabinok nagyobb erőfeszítéssel készültek a háborúra.
(2) Ellenük, valamint azért, hogy ne érje őket váratlan támadás Tusculumbol is
— ahol, ha nem is üzentek nyíltan hadat, gyaníthatóan háborúra készültek —,
consullá választották Publius Valeriust (negyedszer) és Titus Lucretiust (másod¬
szor)" [504]. (3) A szabinoknál viszály támadt a háború és a béke hívei kö¬
! Vagyis a consulok megválasztását katonai szempontok diktálták.
109