Oldal 106 [106]
ifjakkal várakozzon a Porta Collinánál, amíg az ellenség el nem halad mellettük;
akkor vágják el az útját, hogy vissza ne térhessen a folyóhoz. (8) A másik consul,
Titus Lucretius néhany manipulusszal a Porta Naevian' vonult ki; maga Valerius
a Caeliusról vezette le válogatott coZorsait,? és az ellenség először őket pillan¬
totta meg. (9) Mihelyt Herminius meghallotta a csatazajt, előrontott rejtekéből,
és hátba támadta a Lucretius felé forduló etruszkokat. Jobbról-balról, itt a Porta
Collina, amott a Porta Naevia felől ugyancsak felhangzott a harci üvöltés. (10)
A fosztogatókat így harapófogóba zárták és leöldösték, miután sem a túlerővel
nem bírtak, sem a menekülésre nem találtak szabad utat. Ezzel véget is értek az
etruszkok szabad portyázásai.
12.
(1) Az ostrom azonban folytatódott, akárcsak a gabonahiány és a drágaság,
Porsenna pedig bízhatott benne, hogy az ostromzár fenntartásával végül elfog¬
lalja a Várost. (2) Ekkor Gaius Mucius, egy előkelő ifjú — méltatlannak ítélve,
hogy a római népet szolgasága idején, a királyok alatt egyetlen háború vagy
ellenség sem tartotta ostrom alatt, most pedig, felszabadulása után éppen az
etruszkok zárják körül, akiknek hadseregét oly gyakran szalasztotta meg — (3)
úgy gondolta, ezt a szégyent valami nagy és vakmerő cselekedettel kell eltöröl¬
ni, és elhatározta, hogy saját szakállára behatol az ellenség táborába. (4) Később
azonban megijedt, hogy ha a consulok utasítása és mindenki tudta nélkül indul
útnak, a római őrség elfogja és szökevényként visszaviszi. A Város akkori hely¬
zete hihetővé is tette volna ezt a vádat. Így a senatus elé járult. (5) , Az a szán¬
dékom, atyék — mondta -, hogy atkelek a Tiberisen, és ha sikerül, behatolok az
ellenség táborába. Nem rabolni megyek, nem is bosszút állni pusztításaikért:
nagyobb tettre vállalkozom, ha megsegítenek a istenek." Az atyák jóváhagyták,
ő pedig fegyvert rejtett ruhája alá, és útnak indult.
(6) Mihelyt megérkezett, elvegyült a tömeg sűrűjében a király emelvénye
mellett. (7) Eppen a katonáknak osztottak zsoldot, és az írnok a királyéval szin¬
te egyforma öltözékben, mellette ülve foglalatoskodott, a katonák meg töme¬
gestül járultak elé. Mucius nem merte megkérdezni, melyikük Porsenna, hiszen
azzal, hogy nem ismeri a királyt, leleplezte volna magát. Így aztán vaktában
próbált szerencsét, de az írnokot ölte meg a király helyett. (8) Miközben véres
fegyverével a rémüldöző tömegben utat vágva távozott a tett színhelyéről, a zajra
odacsődülő királyi testőrök lefogták, visszahurcolták és a királyi emelvény elé
! Ez a kapu az Aventinusról nyílt.
? A hadsereg szervezeti egységeiben természetesen későbbi állapotok visszavetítését lát¬
hatjuk.
105