Oldal 106 [106]
OCR
ifjakkal várakozzon a Porta Collinánál, amíg az ellenség el nem halad mellettük; akkor vágják el az útját, hogy vissza ne térhessen a folyóhoz. (8) A másik consul, Titus Lucretius néhany manipulusszal a Porta Naevian' vonult ki; maga Valerius a Caeliusról vezette le válogatott coZorsait,? és az ellenség először őket pillantotta meg. (9) Mihelyt Herminius meghallotta a csatazajt, előrontott rejtekéből, és hátba támadta a Lucretius felé forduló etruszkokat. Jobbról-balról, itt a Porta Collina, amott a Porta Naevia felől ugyancsak felhangzott a harci üvöltés. (10) A fosztogatókat így harapófogóba zárták és leöldösték, miután sem a túlerővel nem bírtak, sem a menekülésre nem találtak szabad utat. Ezzel véget is értek az etruszkok szabad portyázásai. 12. (1) Az ostrom azonban folytatódott, akárcsak a gabonahiány és a drágaság, Porsenna pedig bízhatott benne, hogy az ostromzár fenntartásával végül elfoglalja a Várost. (2) Ekkor Gaius Mucius, egy előkelő ifjú — méltatlannak ítélve, hogy a római népet szolgasága idején, a királyok alatt egyetlen háború vagy ellenség sem tartotta ostrom alatt, most pedig, felszabadulása után éppen az etruszkok zárják körül, akiknek hadseregét oly gyakran szalasztotta meg — (3) úgy gondolta, ezt a szégyent valami nagy és vakmerő cselekedettel kell eltörölni, és elhatározta, hogy saját szakállára behatol az ellenség táborába. (4) Később azonban megijedt, hogy ha a consulok utasítása és mindenki tudta nélkül indul útnak, a római őrség elfogja és szökevényként visszaviszi. A Város akkori helyzete hihetővé is tette volna ezt a vádat. Így a senatus elé járult. (5) , Az a szándékom, atyék — mondta -, hogy atkelek a Tiberisen, és ha sikerül, behatolok az ellenség táborába. Nem rabolni megyek, nem is bosszút állni pusztításaikért: nagyobb tettre vállalkozom, ha megsegítenek a istenek." Az atyák jóváhagyták, ő pedig fegyvert rejtett ruhája alá, és útnak indult. (6) Mihelyt megérkezett, elvegyült a tömeg sűrűjében a király emelvénye mellett. (7) Eppen a katonáknak osztottak zsoldot, és az írnok a királyéval szinte egyforma öltözékben, mellette ülve foglalatoskodott, a katonák meg tömegestül járultak elé. Mucius nem merte megkérdezni, melyikük Porsenna, hiszen azzal, hogy nem ismeri a királyt, leleplezte volna magát. Így aztán vaktában próbált szerencsét, de az írnokot ölte meg a király helyett. (8) Miközben véres fegyverével a rémüldöző tömegben utat vágva távozott a tett színhelyéről, a zajra odacsődülő királyi testőrök lefogták, visszahurcolták és a királyi emelvény elé ! Ez a kapu az Aventinusról nyílt. ? A hadsereg szervezeti egységeiben természetesen későbbi állapotok visszavetítését láthatjuk. 105
