Oldal 103 [103]
9.
(1) A Tarquiniusok addigra Lars Porsennänäl, Clusium királyánál kerestek
menedéket. A kérést jó tanáccsal vegyítve, hol könyörögtek neki: ne tűrje, hogy
ők, akik etruszk származásúak, ugyanazon vérből és fajtából valók, szűkölködve,
száműzöttként éljenek — (2) hol meg arra intették, hogy ne hagyja bosszulatlan
a királyok elűzésének új szokását. A szabadság — mondták - elég édes önmagá¬
ban is. (3) Ha a király legalább akkora erővel meg nem védi trónját, amekkorá¬
val a polgári közösség a szabadságra törekszik, a legmagasabb rangú a legala¬
csonyabbal válik egyenlővé; nem marad az államban kiváltság, semmi, ami a többi
fölé emelkedne; vége a királyságnak, amely pedig a legcsodálatosabb intézmény
istenek és emberek között.
(4) Porsenna úgy vélte, Etruriának igen fontos, hogy Rómában király, még¬
pedig etruszk nemzetségbeli király uralkodjon, így seregével támadást indított
Róma ellen. (5) Soha még ekkora rémület nem fogta el a senatust: Clusium
akkoriban nagyhatalomnak számított, és nagy volt Porsenna híre is. De nemcsak
az ellenségtől féltek, hanem tulajdon polgártársaiktól is, hogy a római köznép
rémületében visszafogadja a királyokat Rómába, és a béke kedvéért akár a szol¬
gaságot is vállalja. (6) A senatus tehát ez idő tájt sok kedvezményt nyújtott
a köznépnek. Elsősorban az élelmiszer-ellátásra fordított gondot, és megbízot¬
takat küldött mind a volscusokhoz, mind Kümébe, hogy gabonát vásároljanak.
A só eladásának jogát — mivel az ára igen magasra szökött — megvonták a ma¬
gánemberektől, és teljesen az állam vette át.! A köznépet felmentették a vámok
és az adózás alól," hogy ezt a terhet a gazdagok viseljék, mert ők elbírják; a sze¬
gények épp eléggé teljesítik fizetési kötelezettségüket azzal, hogy gyermekeket
nevelnek.? (7) A patriciusoknak ez a jóindulata az elkövetkező válságos körül¬
mények között, Róma ostroma és az éhínség idején olyan nagy egyetértésben
forrasztotta eggyé a Várost, hogy a , király" szótól épp annyira borzadtak a leg¬
nyomorultabbak, mint a hatalmasok, (8) és nem akadt később egyetlen ember
sem, aki mesterkedéseivel akkora népszerűségre tett volna szert, mint akkor
a senatus testülete azáltal, hogy bölcsen uralkodott.
! Az állami sómonopólium a császárkorban is megvolt, a kezdeti időkből azonban kevés
adat maradt fenn róla. Éppen Liviustól tudjuk (XXIX. 37. 3), hogy Kr. e. 204-ben
a censorok határozták meg a só árát. Az eladást a salinatores aerarii nevű tisztségviselők
szabályozták, a kitermelést pedig bérbe adták.
? A vámok eltörléséről szóló adat Kr. e. I. századi események visszavetítése: az intézkedés
0. Metellus nevéhez fűződik, Kr. e. 60-ból.
3 Innen származik a proletarius megjelolés (proles — ‘utdd’).
102