Seite 98 [98]
OCR
a követek kezébe kerüljön, mert ha ezt sikerül megszerezni, kétségtelen bizonyítékul szolgálhat. Mihelyt észrevette, hogy a levelet átadták, jelentette a dolgot a consuloknak, (7) akik elindultak hazulról, hogy elfogják a követeket és az összeesküvőket, és minden feltűnés nélkül felgöngyölítették az ügyet. Először is a levél kézre kerítésére volt gondjuk, hogy az összeesküvők el ne tüntethessék. Az árulókat nyomban bilincsbe verték, a követek dolgában valamelyest tétováztak; és bár magatartásukkal nyilvánvalóan kiérdemelték, hogy ellenség számba vegyék őket, mégis érvényesítették velük szemben a népek jogát." 5. (1) A királyi javak ügye, amelyek visszaadásáról már meghozták a határozatot, újabb megfontolás végett ismét a senazus elé került. Az atyák felháborodásukban úgy döntöttek, hogy a vagyont nem adják vissza, de nem is kobozzák el. (2) Odaadták a köznépnek, hadd vigye, gondolván: ha részesül a királyoktól szerzett zsákmányból, örökre elvész a lehetősége, hogy kibéküljön velük. À Tarquiniusok földjét, amely a Város és a Liberis között húzódott, Marsnak szentelték, erről kapta a „Mars-mezö” nevet. (3) Mint mondják, éppen aratásra érett tönköly állt rajta. A mező termésének elfogyasztását immár a vallás tiltotta; az odaküldött embertömeg tehát levágta a kalászokat szárastul, kosarakba rakta és belehányta a Liberisbe, amelynek vize, mint nyár derekán mindig, alacsonyan állt. (4) A gabonacsomók el-elakadtak a sekélyesben, majd eliszaposodtak és leülepedtek; ebből meg a folyó egyéb hordalékából lassanként sziget képződött. Később nyilván töltéseket is építettek hozzá, és emberi munkával segítették elő, hogy kellőképpen feltöltött és szilárd terület váljon belőle, amely templomokat és oszlopcsarnokokat is megbír.? (5) Miután a királyi család vagyonát széthordták, elítélték az árulókat, és végrehajtották az ítéletet. Ez azért volt különösen emlékezetes, mert egy apát kötelezett arra consuli tisztsége, hogy ő rendelje el gyermekei halálbüntetését; így azt, akit még a látványtól is meg kellett volna kímélni, arra jelölte ki a véletlen, hogy maga legyen az ítélet végrehajtatója. (6) Ott álltak cölöphöz kötözve az előkelő ifjak, de mintha a többi csupa ismeretlen arc lett volna, mindenki a consul fiaira szegezte tekintetét, és nemcsak a büntetést találták sajnálatosnak, ! A népek joga (ius gentium) szerint más nép követei ellen akkor sem lehetett eljárni, ha az állam ellen, ahová küldték őket, valamely bűntettet követtek el. Megbüntetésükre csak akkor kerülhetett sor, ha hazatérésük után hazájuk hajlandó volt őket a sértett államnak kiszolgáltatni. Lásd az I. 14. 1 jegyzetét. ? Livius korára az insula Tiberinán szentélye volt Aesculapiusnak, Tiberinusnak, Iuppiter Iurariusnak, Semo Sancusnak, Faunusnak és Veiovisnak. 97
