Seite 98 [98]
a követek kezébe kerüljön, mert ha ezt sikerül megszerezni, kétségtelen bizo¬
nyítékul szolgálhat. Mihelyt észrevette, hogy a levelet átadták, jelentette a dol¬
got a consuloknak, (7) akik elindultak hazulról, hogy elfogják a követeket és az
összeesküvőket, és minden feltűnés nélkül felgöngyölítették az ügyet. Először
is a levél kézre kerítésére volt gondjuk, hogy az összeesküvők el ne tüntethessék.
Az árulókat nyomban bilincsbe verték, a követek dolgában valamelyest tétováz¬
tak; és bár magatartásukkal nyilvánvalóan kiérdemelték, hogy ellenség számba
vegyék őket, mégis érvényesítették velük szemben a népek jogát."
5.
(1) A királyi javak ügye, amelyek visszaadásáról már meghozták a határozatot,
újabb megfontolás végett ismét a senazus elé került. Az atyák felháborodásukban
úgy döntöttek, hogy a vagyont nem adják vissza, de nem is kobozzák el. (2)
Odaadták a köznépnek, hadd vigye, gondolván: ha részesül a királyoktól szerzett
zsákmányból, örökre elvész a lehetősége, hogy kibéküljön velük. À Tarquiniusok
földjét, amely a Város és a Liberis között húzódott, Marsnak szentelték, erről
kapta a „Mars-mezö” nevet. (3) Mint mondják, éppen aratásra érett tönköly állt
rajta. A mező termésének elfogyasztását immár a vallás tiltotta; az odaküldött
embertömeg tehát levágta a kalászokat szárastul, kosarakba rakta és belehányta
a Liberisbe, amelynek vize, mint nyár derekán mindig, alacsonyan állt. (4) A ga¬
bonacsomók el-elakadtak a sekélyesben, majd eliszaposodtak és leülepedtek;
ebből meg a folyó egyéb hordalékából lassanként sziget képződött. Később
nyilván töltéseket is építettek hozzá, és emberi munkával segítették elő, hogy
kellőképpen feltöltött és szilárd terület váljon belőle, amely templomokat és
oszlopcsarnokokat is megbír.?
(5) Miután a királyi család vagyonát széthordták, elítélték az árulókat, és
végrehajtották az ítéletet. Ez azért volt különösen emlékezetes, mert egy apát
kötelezett arra consuli tisztsége, hogy ő rendelje el gyermekei halálbüntetését;
így azt, akit még a látványtól is meg kellett volna kímélni, arra jelölte ki a vélet¬
len, hogy maga legyen az ítélet végrehajtatója. (6) Ott álltak cölöphöz kötözve
az előkelő ifjak, de mintha a többi csupa ismeretlen arc lett volna, mindenki
a consul fiaira szegezte tekintetét, és nemcsak a büntetést találták sajnálatosnak,
! A népek joga (ius gentium) szerint más nép követei ellen akkor sem lehetett eljárni, ha az
állam ellen, ahová küldték őket, valamely bűntettet követtek el. Megbüntetésükre csak
akkor kerülhetett sor, ha hazatérésük után hazájuk hajlandó volt őket a sértett államnak
kiszolgáltatni. Lásd az I. 14. 1 jegyzetét.
? Livius korára az insula Tiberinán szentélye volt Aesculapiusnak, Tiberinusnak, Iuppiter
Iurariusnak, Semo Sancusnak, Faunusnak és Veiovisnak.
97