Oldal 97 [97]
got hozott. A király mégiscsak ember — mondták -, akitől megkaphat az ember
bármit, ami kell, akár jogosan, akár jogtalanul; előtte megvan a helye a személyes
jó viszonynak, a szívességeknek, ő tud haragudni, de megbocsátani is, és különb¬
séget tesz barát és ellenség között. (4) A törvény viszont süket és kérlelhetetlen,
üdvösebb és jobb a nincstelenek, mint a hatalmasok számára; nem ismer elnézést
és bocsánatot azzal szemben, aki túllépi a határt. Márpedig veszedelmes dolog,
ha ily sok emberi gyarlóság közepette csakis az ártatlanságra lehet alapozni az
életet.
(5) Így hát már eleve sértett hangulatukat csak súlyosbította a király követe¬
inek érkezése, akik mindössze a Targuinius-féle vagyont követelték vissza, a ki¬
rály visszatéréséről említést sem tettek. A senatus meghallgatta kívánságukat,
majd néhány napon keresztül vitatkoztak róla: ha nem adják ki a vagyont, okot
szolgáltatnak a háborúra, ha kiadják, eszközöket és segítséget nyújtanak hozzá.
(6) Eközben a követek kétszínű játékba fogtak: nyíltan csak a vagyont követel¬
ték, titokban azonban a királyság helyreállítására kovácsoltak terveket. Közismert
küldetésük ürügyén körbejártak, és megpróbálták kipuhatolni a nemesifjak han¬
gulatát. (7) Akik szívesen fogadták szavaikat, azoknak kézbesítették a Targui¬
niusok leveleit, és tárgyalásokat folytattak velük arról, hogy a királyi családot egy
éjszaka titokban engedjék be a Városba.
4.
(1) Elsőként a Vitellius és Aguilius fivéreket avatták be a dologba. A Vitelliusok
testvérhúga Brutusnak, a consulnak volt a felesége, és a házasságukból született
két gyermek, Titus és Tiberius már ifjúvá serdült. (2) Öket nagybátyáik szintén
bevonták az összeesküvésbe. Rajtuk kívül több más nemesifjút is beavattak
a tervbe — de hogy azok kik voltak, az már feledésbe merült. (3) Eközben, mivel
a senatusban az a vélemény győzött, hogy vissza kell adni a Targuiniusoknak
a javaikat, a consulok további tartózkodást engedélyeztek Rómában a követek¬
nek, hogy járműveket szerezzenek a királyi család vagyontárgyainak elszállítá¬
sához. Ezt az időt a követek az összeesküvőkkel való tanácskozásra használták
fel, és folytonos sürgetéssel rábírták cinkosaikat, hogy adjanak kezükbe egy,
a Targuiniusoknak szóló levelet, (4) mondván: másként hogy hinnék el, hogy
követeik nem hiábavalóságokkal áltatják őket egy ilyen nagy fontosságú ügyben?
A hűség zálogaként átnyújtott levél később a bűntett bizonyítékává lett. (5)
A Tarquiniusokhoz indulö követek elutazásának előestéjén ugyanis épp a Vi¬
telliusok házában gyűltek össze vacsorára az összeesküvők, és ott fültanúk nélkül,
ahogy az már szokás, részletesen meghányták-vetették egymás között az újabb
tennivalókat. Beszélgetésüket azonban kihallgatta az egyik rabszolga, aki már
előbb is megszimatolta, miről van szó, (6) mégis várt az alkalomra, hogy a levél
96