Oldal 96 [96]
OCR
(4) Ezt a szóbeszédet először titokban terjesztették városszerte olyanok, akik ki akarták puhatolni a közhangulatot. Amikor a köznépet már nyugtalanság és gyanakvás töltötte el, Brutus gyűlésbe hívta őket. (5) Itt először is elismételte a nép eskü alatt tett fogadalmát, hogy nem tűrnek meg Rómában se királyt, sem semmit, ami a szabadságot veszélyezteti: ez az, amire mindenáron vigyázni kell, és semmit sem szabad lebecsülni, ami ezzel kapcsolatos. Nem szívesen emelkedik szólásra — mondta — az érintett személye miatt, nem is tette volna, ha a haza szeretete nem volna erősebb: (6) a római nép úgy véli, nem nyerte vissza teljes biztonsággal a szabadságát; a királyi nemzetség, a királyi név ott van még nemcsak a Városban, hanem a hatalomban is; ez fenyegeti a szabadságot, ez áll az útjában. (7) , Ezt a félelmet — mondta —, te oszlasd el, Lucius Targuinius, a magad akaratából. Nem feledjük, megvalljuk: te űzted el a királyokat. Fejezd is be ezt a jótéteményt, távolítsd el innét a királyok nevét is. Gondom lesz rá, hogy polgártársaid ne csak a vagyonodat adják ki neked, hanem ha hiányzik belőle, bőkezűen hozzá is tegyenek. Barátként távozz innen; szabadítsd meg a polgárokat a talán hiábavaló rettegéstől; hiszen az a meggyőződés él a lelkükben, hogy a királyság csak a Targuinius nemzetséggel együtt távozik végleg." (8) A consulnak a váratlan és új dolog hallatára először elállt a szava megdöbbenésében, majd amint beszédbe fogott volna, körülállták az állam főemberei, és nagy könyörgéssel ugyanezt kérték tőle. (9) A többiek nemigen indították meg, amikor azonban a nála idősebb és nagyobb tekintélyű Spurius Lucretius, tulajdon apósa kezdte felváltva kérlelni és meggyőzni, hogy engedjen a polgárok egyhangú óhajának, (10) a consul megijedt, hogy ez később, magánemberként is megtörténhet vele, de akkor még vagyonát is elveszítheti, és egyéb gyalázat is érheti. Lemondott hát hivataláról és polgárjogáról, és minden vagyonával együtt Laviniumba költözött. (11) Brutus egy senazusi határozat alapján javaslatot terjesztett a nép elé, hogy a larguinius nemzetség valamennyi tagját száműzzék, a comitia centuriatán pedig Publius Valeriust választatta tiszttársául, akinek segítségével a királyokat elkergette. 3. (1) Noha senkinek sem volt kétsége felőle, hogy a Targuiniusok részéről háború fenyeget, az mindenki várakozásainál később tört ki. Ezzel szemben olyasmi történt, amitől senki sem tartott: a szabadság majdnem csel és árulás útján veszett el. (2) Volt a római ifjúság körében néhány, nem is alacsony származású fiatalember, akik a királyság idején szabadabban folytathatták kicsapongásaikat, és a Targuinius fiúk egykorú cimboráiként megszokták a királyi életmódot. (3) Most, hogy mindenki egyenlő jogokat élvezett, visszasírták kivételes helyzetüket, és egymás között azon keseregtek, hogy mások szabadsága nekik szolgasá95
