Oldal 96 [96]
(4) Ezt a szóbeszédet először titokban terjesztették városszerte olyanok, akik
ki akarták puhatolni a közhangulatot. Amikor a köznépet már nyugtalanság és
gyanakvás töltötte el, Brutus gyűlésbe hívta őket. (5) Itt először is elismételte
a nép eskü alatt tett fogadalmát, hogy nem tűrnek meg Rómában se királyt, sem
semmit, ami a szabadságot veszélyezteti: ez az, amire mindenáron vigyázni kell,
és semmit sem szabad lebecsülni, ami ezzel kapcsolatos. Nem szívesen emelke¬
dik szólásra — mondta — az érintett személye miatt, nem is tette volna, ha a haza
szeretete nem volna erősebb: (6) a római nép úgy véli, nem nyerte vissza teljes
biztonsággal a szabadságát; a királyi nemzetség, a királyi név ott van még nem¬
csak a Városban, hanem a hatalomban is; ez fenyegeti a szabadságot, ez áll az
útjában. (7) , Ezt a félelmet — mondta —, te oszlasd el, Lucius Targuinius, a magad
akaratából. Nem feledjük, megvalljuk: te űzted el a királyokat. Fejezd is be ezt
a jótéteményt, távolítsd el innét a királyok nevét is. Gondom lesz rá, hogy pol¬
gártársaid ne csak a vagyonodat adják ki neked, hanem ha hiányzik belőle, bő¬
kezűen hozzá is tegyenek. Barátként távozz innen; szabadítsd meg a polgárokat
a talán hiábavaló rettegéstől; hiszen az a meggyőződés él a lelkükben, hogy
a királyság csak a Targuinius nemzetséggel együtt távozik végleg." (8) A consulnak
a váratlan és új dolog hallatára először elállt a szava megdöbbenésében, majd
amint beszédbe fogott volna, körülállták az állam főemberei, és nagy könyör¬
géssel ugyanezt kérték tőle. (9) A többiek nemigen indították meg, amikor
azonban a nála idősebb és nagyobb tekintélyű Spurius Lucretius, tulajdon apósa
kezdte felváltva kérlelni és meggyőzni, hogy engedjen a polgárok egyhangú
óhajának, (10) a consul megijedt, hogy ez később, magánemberként is megtör¬
ténhet vele, de akkor még vagyonát is elveszítheti, és egyéb gyalázat is érheti.
Lemondott hát hivataláról és polgárjogáról, és minden vagyonával együtt La¬
viniumba költözött. (11) Brutus egy senazusi határozat alapján javaslatot terjesz¬
tett a nép elé, hogy a larguinius nemzetség valamennyi tagját száműzzék, a
comitia centuriatán pedig Publius Valeriust választatta tiszttársául, akinek segít¬
ségével a királyokat elkergette.
3.
(1) Noha senkinek sem volt kétsége felőle, hogy a Targuiniusok részéről háború
fenyeget, az mindenki várakozásainál később tört ki. Ezzel szemben olyasmi tör¬
tént, amitől senki sem tartott: a szabadság majdnem csel és árulás útján veszett el.
(2) Volt a római ifjúság körében néhány, nem is alacsony származású fiatal¬
ember, akik a királyság idején szabadabban folytathatták kicsapongásaikat, és
a Targuinius fiúk egykorú cimboráiként megszokták a királyi életmódot. (3)
Most, hogy mindenki egyenlő jogokat élvezett, visszasírták kivételes helyzetü¬
ket, és egymás között azon keseregtek, hogy mások szabadsága nekik szolgasá¬
95