Oldal 90 [90]
lemlítést gyalázattal tetézte: azzal fenyegette, hogy holtteste mellé egy meztelen,
elvágott torkú rabszolgát fektet majd, hadd beszélje a világ, hogy alantas házas¬
ságtörés közben ölték meg. (5) Ezzel a fenyegetéssel győzte le — ha valóban
legyőzte — a szenvedély a szilárd erényességet. Targuinius büszkén távozott,
miután ostrommal vette be egy asszony becsületét; Lucretia pedig a nagy bá¬
nattól lesújtva egyazon követet küldte apjához Rómába és férjéhez Ardeába.
Jöjjenek — üzente —, egy-egy bizalmas barátjuk kíséretében; sürgősen cseleked¬
ni kell, mert szörnyű dolog történt. Spurius Lucretius Publius Valeriusszal
( Volesus fiával) érkezett, Collatinus pedig Lucius Iunius Brutusszal, akivel éppen
úton voltak vissza Rómába, amikor felesége hírnöke utolérte őket. Lucretiát
hálószobájában ülve, mély bánatban találták. (7) Övéi jöttére könnyekre fakadt,
és férje kérdésére: , Jól vagy?" — így felelt: , Nem. Hogy is lehetne jól egy asszony,
ha oda a tisztasága? Idegen férfi nyomait találod az ágyadban, Collatinus. De
csak a testemet gyalázták meg, a lelkem ártatlan. Tanúm lesz rá a halál. Most
adjátok jobbotokat és szavatokat, hogy nem marad büntetlen a házasságtörő. (8)
Sextus Targuinius volt az, vendégbarát álarcát öltött ellenség, aki tegnap éjjel
idejött, hogy fegyverrel és erőszakkal raboljon gyönyört. Ez a gyönyör lett a vesz¬
tem, de ha férfiak vagytok, neki is." (9) Rendre szavukat adták mindannyian;
vigasztalták a bánatos nőt, a felelősséget a kényszer alatt álló áldozatról a tet¬
tesre hárítva: a szellem vétkezik, nem a test, és ahol nincs bűnös szándék, ott
bűn sincsen. (10) , A ti gondotok legyen — mondta Lucretia —, hogy ő megkap¬
ja a magáét; én, ha felmentem is magamat a bűntől, a büntetéstől nem akarok
szabadulni. Lucretia nem szolgáltathat példát egyetlen bűnös asszonynak sem
arra, hogy életben maradhat." (11) Azzal a szívébe döfte a kést, amelyet ruhája
alatt rejtegetett, és haldokolva bukott előre. (12) Férje és apja felkiáltott fájdal¬
mában.
59.
(1) Mialatt a két férfit lekötötte a gyász, Brutus kirántotta Lucretia sebéből
a vértől csöpögő kést, és azt maga előtt tartva így beszélt: , A király fiának gaz¬
tette előtt oly tiszta vérre esküszöm, és titeket hívlak tanúságul, istenek, hogy
Lucius Targuinius Superbust bűnös feleségével és valamennyi utódával együtt
tűzzel-vassal és minden lehetséges eszközzel üldözni fogom, és nem tűröm, hogy
ők vagy bárki más királyként uralkodjon Rómában." (2) Ezzel átnyújtotta a kést
Collatinusnak, majd Lucretiusnak és Valeriusnak, akik csak ámultak a különös
fordulaton, hogy honnét ez az új jellem Brutus kebelében. Utánamondták az
eskü szavait, majd a gyásztól a bosszú felé fordulva vezérükként követték Brutust,
aki máris a királyság megdöntésére szólította őket.
89