Seite 89 [89]
állandó táborban - így van ez az inkább hosszan tartó, mint heves háborúkban
— meglehetősen szabad jövés-menés folyt, persze inkább a főemberek, mint
a közkatonák részéről. (5) A király fiai is sokszor ütötték el unalmas óráikat
baráti lakomákon, dorbézolással. (6) Egyszer éppen Sextus Targuiniusnál iszo¬
gattak — velük vacsorázott Egerius fia, Targuinius Collatinus is —, amikor vélet¬
lenül a feleségükre terelődött a szó. Ki-ki rendkívül dicsérte a maga feleségét,
(7) és amikor a vita egyre hevesebbé vált, Collatinus kijelentette: nincs itt szük¬
ség szavakra, néhány óra alatt megtudhatják, mennyivel különb a többinél az ő
Lucretiäja. „Nos hät, ha ifjü vér csörgedezik az ereinkben, szálljunk lóra, és
lássuk a magunk szemével, milyenek is az asszonyaink. Kinek-kinek szolgáljon
ékes bizonyítékul az a látvány, ami a váratlanul hazatérő férjet fogadja." (8) Volt
már bennük bor bőven; mindnyájan így kiáltottak hát: , Gyerünk!" Lóra pattan¬
tak, és hazavágtattak Rómába. Már sötétedett, amikor megérkeztek. Aztán to¬
vábblovagoltak Collatiába, (9) ahol Lucretiät - nem ügy, mint a kiräly menyeit,
akik fényűző lakomán, barátnők társaságában élték világukat — bent a házban,
szolgálóleányai körében találták, amint lámpavilágnál virrasztva fonta velük
a gyapjút." (10) A feleségek versenyében Lucretia aratta le a dicsőséget. Nyájasan
fogadta érkező férjét és a Targuiniusokat; a győztes férj pedig barátságosan
meghívta magához a királyi ifjakat. Ekkor Sextus Tarquiniusban fellobbant
a bűnös vágy, hogy Lucretián erőszakot tegyen; mind a nő szépsége, mind
szemmel látható erényessége felkorbácsolta szenvedélyeit. (11) Egyelőre azon¬
ban a fiatalok az éjszakai játék után mindannyian visszatértek a táborba.
58.
(1) Néhány nappal később Sextus Tarquinius, Collatinus tudta nelkül, egyetlen
kísérővel visszatért Collatiába. (2) Szívesen fogadták, hiszen mit sem tudtak
szándékáról, vacsora után pedig a vendégszobába vezették. A szerelemtől lán¬
goló vendég, miután megbizonyosodott róla, hogy semmi veszély, körös-körül
mindenki alszik, kivont karddal belopakodott az alvó Lucretiához, és bal kezé¬
vel az asszony mellkasára nehezedve így szólt: ,Egy szot se, Lucretia! Sextus
Targuinius vagyok, fegyver van nálam; ha megnyikkansz, halott vagy!" (3) Az
álmából felriasztott, rémült asszony nem látott maga körül segítséget, csak
a fenyegető halált — ekkor Targuinius megvallotta szerelmét, kérlelte, a kérést
fenyegetéssel vegyítette, minden módon próbált hatni az asszonyi lélekre. (4)
Látva, hogy Lucretia makacs, és még a halálfélelem sem hajlítja meg, a megfé¬
! A gyapjúfonás ősidők óta a római nő legfontosabb elfoglaltsága, amely szinte az erköl¬
csôsség és hagyomänytisztelet fokmérôjévé nôtte ki magât a kôztudatban — ezért igye¬
kezett Augustus is újra meghonosítani saját családjának nőtagjai között.
88