Oldal 88 [88]
OCR
két fiára — őket küldte hát el az akkoriban még ismeretlen földeken és még annál is ismeretlenebb tengereken át Hellaszba. (7) Titus és Arruns útnak is indult; kísérőül velük tartott Lucius Iunius Brutus, a király húgának, Iarguiniának a fia. Ez az ifjú teljesen más egyéniség volt, mint amilyennek mutatta magát. Amikor ugyanis értesült róla, hogy nagybátyja az állam vezető embereit, köztük az ő testvérét is meggyilkoltatta, elhatározta, hogy nem fog személyével félelmet, vagyonával pedig irigységet kelteni a királyban, és mivel a törvény védelmére nem számíthat, a megvetésben keres biztonságot. (8) Ezért szántszándékkal együgyűnek tettette magát, és eltűrte, hogy a király mindenétől megrabolja, sőt még akkor sem tiltakozott, amikor ráragasztották a Brutus melléknevet! — e név leple alatt várakozott ez a nagy lélek, a római nép szabadítója, amíg el nem érkezett az ő ideje. (9) Őt vitték tehát magukkal a Targuiniusok Delphoiba, valójában inkább udvari bolondnak, mint kísérőjüknek. Azt mondják, Brutus aranypálcát rejtett egy erre a célra kivájt somfa botba, és azt vitte ajándékba Apollónak tulajdon jelleme burkolt jelképeként. (10) Miután megérkeztek, és teljesítették apjuk megbízatását, a két királyfit elfogta a vágy, hogy megtudakolják, melyikükre száll majd Róma királysága. A barlang mélyéről állítólag ez a válasz érkezett: , Róma fölött a legfőbb hatalom azé lesz, aki közületek, ifjak, elsőnek csókolja meg az anyját."(11) A két Targuinius, hogy a Rómában maradt Sextus tudomást ne szerezzen a válaszról, és ne pályázhasson a hatalomra, megparancsolta, hogy feltétlenül titokban kell tartani a dolgot, maguk között pedig sorsot húztak, hogy Rómába visszatérve melyikük csókolhatja meg előbb az anyját. (12) Brutus azonban úgy gondolta, a Pythia válasza másra céloz: úgy tett, mintha megcsúszott volna, elesett, és megcsókolta a földet, hiszen az minden halandónak közös édesanyja. (13) Majd visszatértek Rómába, ahol épp teljes erővel folyt a háborús készülődés a rutulusok ellen. 57. (1) Az Ardeában lakó rutulusok népe — már amennyire akkoriban lehetséges volt azon a vidéken - feltűnően gazdag volt. Épp ez volt a háború oka, mert Róma királya, miután a középítkezések hatalmas kiadásai kimerítették a kincstárat, mindenáron arra törekedett, hogy újra meggazdagodjon, és a zsákmány révén a népharagot is lecsillapíthassa; (2) a nép ugyanis nemcsak szokásos gőgje miatt neheztelt az uralkodóra, hanem azért is, mert az régóta a kézműves mesterek melletti, rabszolgához illő segédmunkára kényszerítette őket. (3) A rómaiak megpróbálták Ardeát egyetlen rohammal bevenni. Amikor ez nem sikerült, ostromzárral és erődítésekkel kezdték szorongatni az ellenséget. (4) Ebben az ! A Brutus név jelentése: együgyű, oktalan, gyakran az állatok jelzőjeként fordul elő. 87
