Oldal 72 [72]
OCR
ugyanis a Megállító Iuppiter templomának szomszédságában lakott — beszédet intézett a néphez. (5) Azt mondta: nyugodjanak meg, a király csak elkábult a váratlan ütéstől, a fegyver nem hatolt mélyen a testébe; már magához is tért; megvizsgálták a sebet, és megtisztították a vértől: gyógyíthatónak látszik. Bízik benne — mondta —, hogy hamarosan személyesen is viszontlátják a királyt; addig is arra kéri a népet, hogy Servius Iullius szavának engedelmeskedjen; ő lát törvényt, ő gyakorolja majd a király összes teendőjét. (6) Servius pedig megjelent királyi köpenyben, /iczorok kíséretében, és leülve a királyi székre, egyes ügyekben maga döntött, máskor úgy tett, mintha meg kellene beszélnie a dolgot a királlyal. Így aztán, bár Targuinius már nem élt, néhány napig eltitkolta halálát, és miközben úgy tett, mintha csak helyettesítené, megerősítette saját hatalmát; végül azonban a palotát betöltő siratás fényt derített az igazságra. Servius volt az első király, aki erős testőrséggel véve körül magát, a nép jóváhagyása nélkül, az atyák akaratából nyerte el a trónt. (7) Ancus fiai pedig már akkor száműzetésbe vonultak Suessa Pometia városába, amikor hírül vették, hogy vétkük segítőit kézre kerítették, a király életben maradt, Servius pedig szilárdan tartja kézben a hatalmat. 42. (1) Servius ezután legalább annyira megerősítette hatalmi helyzetét a családi kapcsolatok, mint hivatalos intézkedései révén: hogy Targuinius fiai ne érezzenek iránta olyan gyűlöletet, mint Ancus fiai éreztek Targuinius iránt, hozzáadta két leányát Lucius és Arruns Targuiniushoz, elődje két fiához. (2) Mindamellett emberi bölcsességével nem bonthatta fel a végzet megváltoztathatatlan rendelését, hogy a hatalmával szembeni irigység még háznépe körében is mindenféle ármánykodás és gyűlölség táptalaja ne legyen. A nyugalom fenntartása szempontjából éppen jókor tört ki a háború Veiivel — a fegyverszünet ideje ugyanis lejárt? — és más etruszk népekkel. (3) Ebben párhuzamok. A motívum Tacitusnál bukkan fel újra (Evkönyvek I. 5), ahol Livia hasonlóképpen titokban tartja Augustus halálát, és csak Tiberius hatalomátvételével együtt hozza nyilvánosságra. IA írabea nevű rövid bíborköpeny eredetileg katonai viselet, majd az etruszk királyok hatalmi jelvénye volt. Rómában később a consulok viselték hadüzenetkor, valamint a Saliuspapok, az augurok, Iuppiter és Mars Samenjei, illetve ünnepi alkalmakkor a lovagok. ? Veiivel kötött fegyverszünetről csak az I. 30. 7-ben esik szó, ez azonban még Romulus idejére utal vissza; az utolsó háborút pedig az I. 33. 9-ben, Ancus uralmának tárgyalásánál említi Livius. Az itt szereplő fegyverszünet előzményeként egy Targuinius Priscus alatt vívott háborút gyaníthatunk, amelyet Livius valamilyen okból említés nélkül hagyott (talán azért, mert a háború és a fegyverszünet között forrást váltott). 71
