Karl Jaspers 139 tezik a feltétlen követelés; 3. a világnak eltűnő léte van Isten és az egzisztencia között. A hlozófiai hit Jaspersnél szoros kapcsolatba kerül a filozófia művelésével, olyannyira, hogy abban találja meg a filozófia tanulmányozásának értelmét (Jaspers 1998: 127.). Az egzisztencia megvilágítása ahhoz a belátáshoz vezet, hogy az mindig viszonyban van a transzcendenciával, legyen ez akár a tagadás viszonya is. A szabadság tudatosítása elkerülhetetlenné teszi, hogy egy végsővel kapcsolatban állást foglaljon. Jaspers ezt a végsőt nevezi transzcendenciának, úgy gondolja, az önmagamnak-lenni lét csak a transzcendenciával való valamilyen viszonyban lehetséges. Akár a kifejezett tagadás, akár a tudatos szembenállás, akár az összhang — az egzisztencia mindenképpen vonatkozik rá: , Egzisztencia csak a transzcendenciára vonatkozva létezik, vagy egyáltalán nem létezik” (Jaspers 1973 III: 6.). Az egzisztencia ráutaltsága a transzcendenciára abban is megmutatkozik, hogy nem sikerül a szabadságot valami végsőnek tartani. Hiszen a szabadság éppen abban áll, hogy választhatok, miként viszonyulok valamilyen végsőhöz és feltétlenhez. Ilyen állásfoglalás nélkül Jaspers elgondolása szerint nincs sem szabadság, sem egzisztencia, s ennyiben a transzcendencia mindkettő viszonyítási pontja. A transzcendencia az , általában vett tudat?" perspektívája felől nézve mítoszok, metafizikák és vallási rendszerek történetileg adott sokaságában mutatkozik meg. Ezekben viszont nem magáról a transzcendenciáról van szó, hanem arról, ahogy emberek megélik és beszélnek róla. Jaspers felfogásában a transzcendencia valósága csak a közvetlen, átadhatatlan, egzisztenciális tapasztalatban található meg. A metafizikát olyan gondolkodásként határozza meg, amely a transzcendencia egzisztenciálisan megtapasztalt valóságát általános gondolatok révén törekszik kifejezni. A metafizika nehézsége ennek megfelelően abban áll, hogy az általánosság közegében próbál hozzáférhetőve tenni valamit, ami általánosként semmitmondó és üres (Jaspers 1973 III: rr.). Az így értelmezett metafizika a transzcendenciához vezető lehetséges utakat világítja meg. A transzcendencia, hasonlóan az egzisztenciához, nem hozzáférhető a megismerés számára, és a gondolkodás egyedüli lehetősége az, hogy rejtjelek (Cbiffren) által közelítse meg. A rejtjelek elképzelése alkotja Jaspers válaszát arra a kérdésre, hogyan lehetséges a modern korban egyáltalán metafizika. Elgondolásában a transzcendenciát nem az ember kutatja és tárja fel, hanem mindössze hagyja azt megnyilvänulni. A rejtjel (Chiffre) az a let, amelyben a transzcendencia megjelenik anélkül, hogy tárgyi létezéssé változna át. Nem maga a transzcendencia vagy annak valósága, hanem annak nyelve ( Jaspers 1973 III: 129.), mivel a transzcendencia , valósága nem térben és időben való realitás. Jelenléte nem kimutatható. Valósága, amennyiben van, a világ minden valóságához képest radikálisan eltérő jellegű kell hogy legyen. [...] Mert a tudás számára nem létezik Isten." (Jaspers 1984: 233.) Jaspers fogadtatására sajáros kettősség jellemző. Míg a szélesebb közönség számára világszerte az egyik legismertebb filozófus, a szűkebb filozófiai