Karl Jaspers 137 Az egzisztencia lenyegi jegye a szabadsäg, amely szabadsäg nem része a megismerhető természetnek, mégis tárgyiasan , megjelenik" a cselekvésben, az önmegvalósításban és az akarat választásának szabadságában (Jaspers 1984: 356.)- Jaspers törekszik tisztázni a lehetséges szabadság előfeltételeit is, amelyek még nem esnek egybe azzal. Három ilyen előfeltételt talál: szabadság nincs tudás, önkény és törvény nélkül. A tudás elemi distanciát jelent még azzal szemben is, ami passzívan történik saját magammal, az önkény pedig ahhoz kapcsolódik, hogy több lehetőség között választhatok. A törvény előfeltételét Jaspers úgy érti, hogy a helyest törvény írja elő, annak elismerése viszont rajtam múlik, s enélkül nem lehetséges tulajdonképpeni szabadság. A szabadságban nem az a döntő, hogy valamit választok, hanem hogy magamat választom, még ha ez csak úgy valósítható is meg, hogy egyúttal mindig valamit választok. Ezzel Jaspers a szabadság lényegi mozzanatát az önmagam választásában rögzíti. Cselekedeteim révén mintegy létrehozom saját lényemet. Ami vagyok, azzá döntéseim által válok. Jaspers ezt nevezi egzisztenciális vagy eredeti szabadságnak, kiemelve, hogy ez nem tárgyiasítható és nem általánosítható. A szabadsághoz szükségképpen kapcsolódik felelősség és azzal együtt bűn, ahol az utóbbi kapcsolat kifejtése nem világos. A szabadság megvilágítása nem jelent megismerést, a szabadság létezésében csak magam számára lehetek bizonyos, nem a gondolkodásban: , a szabadságról szóló minden mondat sokkal inkább állandóan félreérthető, csak közvetve rámutató kommunikációs eszköz"? (Jaspers 1973 II: 185.). Nem vagyunk azonban képesek egyenként, izoláltan önmagunkká válni: „Nem tudok magammá válni anélkül, hogy kommunikációba lépjek, és nem tudok kommunikációba lépni anélkül, hogy magányos legyek" (Jaspers 1973 II: 6r.). Magány és kommunikáció sajátosan összetartoznak Jaspers elgondolásában, mivel az izolált egzisztencia nem valóságos, a magány nélküli kommunikáció viszont külsődleges. Az önreflexió célja az, hogy önmagamat megtaláljam, és ez Jaspers szerint rá van utalva a dialógusra. Az egzisztencia csak a kommunikációban képes megvalósítani magát, az elkülönülve történő kísérlet szükségképpen kudarcot vall. Jaspers szabadságról alkotott elképzelésének döntő eleme, hogy az önmagammá válást, ami a szabadság tudatosítását és vállalását jelenti, ajéndékként írja le (Jaspers 1973 II: 44.). Paradox helyzetről van szó, mivel az, hogy önmagammá váljak és önmagam legyek, csak rajtam múlhat, viszont az egzisztenciává-válást ( Existenz-Werdung) nem lehet meghatározott tevékenységekkel előidézni vagy létrehozni. A szabadsággal függ össze, hogy Jaspers lehetséges egzisztenciáról beszél, vagy az egzisztenciáról mint lenni tudásról (Seinkönnen). Az ember egyrészt állandóan lehetőségekkel rendelkezik, másrészt viszonyul ahhoz a lehetőséghez, hogy önmaga legyen vagy ne önmaga legyen, s ezért az egzisztencia nem lét, hanem lenni tudás (Jaspers 1991b: 77.). A lehetséges egzisztencia mindazonáltal nem oldódik el a létezéstől, nem egy képzeletbeli önmaga-létben rejlik, hanem egységet alkot a jelenséggel. Jaspers az egzisztencia és a jelenség összefo