136 Harmadik fejezet: Hermeneutika, egzisztencializmus az ellenvetesre a Philosophie 1955-Ös utöszaväban, de nem sikerül megnyugtató módon tisztáznia. A filozófia voltaképpeni témáit az egzisztencia és a transzcendencia alkotja, jóllehet ezeket nem lehet tárgyi módon vizsgálni. Hagyományos terminológiával a lélekről és Istenről van ezzel szó, s Jaspers Augustinust idézve írja: deum et animam scire cupio, azaz Istent és lelkemet akarom megismerni. Az egzisztencia és a transzcendencia nem ismerhet6k meg, de elgondolhatök. A létezésben és létezésként jelennek meg, de nem esnek egybe vele, jóllehet a létezés (Dasein) az egzisztencia megvalósulásának médiuma és a transzcendencia jelenlétének médium. Az egzisztencia lére tagadható, szemben a tárgyi ismeretekkel, amelyek , felmutathatják" târgyukat. , Hogy az egzisztencia valóság, azt már nem lehet empirikus létezésként bizonyítani. De oda tudunk mutatni." (Jaspers 1991a: 162-—3) Jaspers az ilyen mutatókat jeleknek nevezi (Signa), amelyek nem meghatározott, fennálló létet fejeznek ki. Ebben az értelemben jel többek között a már tárgyalt határhelyzet, továbbá az én magam (ich selbst) és a szabadság. Én magam nem válok témává magam számára, miközben természetes módon élem életem. Ahhoz, hogy feltegyem a kérdést, ki vagyok ,én magam", már ki kellett lépnem az élet gondtalan élésből. A válasz azonban nem egyértelmű, mivel ugyan megegyezem minden más énnel abban, hogy általános tudat, értelem vagyok, de mégsem csak általában vett én vagyok, hanem én magam is (Jaspers 1973 II: 26.). Az általában vett tudatban még nem találom meg magamat. Még felcserélhetetlen, térben és időben található létezésemben sem találom meg magamat, mivel ezek a tárgyi mozzanatok, amelyekkel részben azonosítom magamat, csak az én lehetőségem megvalósult megjelenését alkotják. E tárgyi mozzanatokat Jaspers énaspektusoknak nevezi, és négy fajtáját különbözteti meg: a test ént, a társas ént, a teljesítmény ént és az emlékezés-ént. Mind a négy aspektussal kapcsolatban érvényes, hogy ugyan egyek velem, de mégsem vagyok azonos velük. Négyféle tárgyiasulási módról van sz6, melyekben énem tükröződhet, de mégsem vezetnek el saját magamhoz. Több vágyok, mint mindaz, ami tudható, marad egy nem objektiválható maradék, ami én magam vagy én mint egzisztencia vagyok. 4. Önmaga és szabadság Az egzisztencia értelmezésében Jaspers hangsúlyosan Kierkegaard elgondolásához kapcsolódik: , egzisztencia az, ami önmagáboz és ebben transzcendenciájáboz viszonyul" (Jaspers 1973 II: 15.). Kierkegaard felfogásában az önmaga lényegés vonása, hogy miközben magához viszonyul, egyben ahhoz a hatalomhoz is viszonyul, amely tételezi. Jaspers követi Kierkegaard elképzelését abban, hogy az önmaga szerkezete a szabadság mellett egyúttal utal egy függőségre, mégpedig Jaspers esetében a transzcendenciától való függőségre.