Oldal 61 [61]
OCR
hibás szertartással idézték meg — villámával ütötte agyon, és a kiräly palotäjäval együtt hamuvá égett. Tullus 32 évig uralkodott, nagy harci dicsőségtől övezve. 32. (1) Tullus halála után, ahogy az már kezdettől fogva szokásban volt, az atyákra szállt a hatalom, ők pedig inzerrexet neveztek ki. O tartotta meg a välasztögyülést, ahol a nép Ancus Marciust választotta meg királynak; az atyák pedig jóváhagyták. Ancus Marcius anyai ágon Numa Pompilius unokája volt. (2) Mihelyt trónra lépett, nem feledkezve meg nagyapja dicsőségéről, és mivel az előző király egyébként kitűnő tevékenységében egyetlen fogyatékosság mutatkozott: a vallás elhanyagolása vagy helytelen gyakorlata, legfontosabb teendőjének tartotta, hogy a hivatalos vallasgyakorlatokat a Numa által bevezetett módon végeztesse, és elrendelte, hogy a pontifex a király feljegyzéseiből az összes előírást másolja ki fehér táblára és függessze ki nyilvános helyen. Így hát a békére vágyó polgárok és a szomszédos államok népe egyaránt abban reménykedett, hogy a király nagyapja jelleme és elvei nyomán fog haladni. (3) A latinok, akikkel Tullus idejében szövetségi szerződést kötöttek, ezen felbátorodva betörtek Róma területére; amikor pedig a rómaiak kártérítést követeltek, dölyfös választ adtak, gondolván, hogy ez a puhány római király csak a szentélyek meg az oltárok között szándékozik gyakorolni hatalmát. (4) De Ancus lelkében egyensúlyban volt a két örökség, egyformán őrizte Numa és Romulus emlékét. Úgy gondolta, nagyapja uralkodása idején, amikor még új és szilaj volt ez a nép, nagyobb szükség volt a békére; ráadásul Numának háborítatlan béke jutott osztályrészül, de neki ebben nemigen lesz része: próbára teszik a türelmét, és ha tűri, semmibe veszik; ezek pedig egyébként is inkább Tullusnak, mint Numának való idők. (5) Mindamellett, ahogy Numa a békeidők vallásos gyakorlatát szabályozta, úgy akarta ő a háborús szertartásokat megalapozni, hogy a háborúkat ne csak megvívják, hanem valamely szertartás szerint meg is üzenjék. Az aeguicolusok ősrégi népétől jegyezte le a manapság a fefialisok által gyakorolt jogszokást, amelynek alapján a hadat üzenő fél kártérítést követel. (6) Amikor a követ elérkezik annak a népnek a határaihoz, amelytől kártérítést követel, fejét a flum nevű gyapjú fejfedővel takarva így szól: , Halld, Iuppiter, halljátok, XY népnek — és itt megnevezi, hogy melyiknek — határai, hallja meg az isteni törvény! Én a római nép hivatalos követe vagyok; jogosan és igazul érkezem követségbe, ! Az aeguicolusok azonosak az aeguusokkal. A hadüzenet szertartását, amelyet más források ardeai vagy faliscus eredetűnek tartanak, bizonyára azért eredeztették tőlük, mert ezt a névalakot a népetimológia az aeguum colere (kb. "a méltányosság szerint eljárni") kifejezésből vezette le. 60
