Oldal 61 [61]
hibás szertartással idézték meg — villámával ütötte agyon, és a kiräly palotäjäval
együtt hamuvá égett. Tullus 32 évig uralkodott, nagy harci dicsőségtől övezve.
32.
(1) Tullus halála után, ahogy az már kezdettől fogva szokásban volt, az atyákra
szállt a hatalom, ők pedig inzerrexet neveztek ki. O tartotta meg a välasztögyü¬
lést, ahol a nép Ancus Marciust választotta meg királynak; az atyák pedig jóvá¬
hagyták. Ancus Marcius anyai ágon Numa Pompilius unokája volt. (2) Mihelyt
trónra lépett, nem feledkezve meg nagyapja dicsőségéről, és mivel az előző király
egyébként kitűnő tevékenységében egyetlen fogyatékosság mutatkozott: a vallás
elhanyagolása vagy helytelen gyakorlata, legfontosabb teendőjének tartotta, hogy
a hivatalos vallasgyakorlatokat a Numa által bevezetett módon végeztesse, és
elrendelte, hogy a pontifex a király feljegyzéseiből az összes előírást másolja ki
fehér táblára és függessze ki nyilvános helyen. Így hát a békére vágyó polgárok
és a szomszédos államok népe egyaránt abban reménykedett, hogy a király
nagyapja jelleme és elvei nyomán fog haladni. (3) A latinok, akikkel Tullus
idejében szövetségi szerződést kötöttek, ezen felbátorodva betörtek Róma te¬
rületére; amikor pedig a rómaiak kártérítést követeltek, dölyfös választ adtak,
gondolván, hogy ez a puhány római király csak a szentélyek meg az oltárok
között szándékozik gyakorolni hatalmát. (4) De Ancus lelkében egyensúlyban
volt a két örökség, egyformán őrizte Numa és Romulus emlékét. Úgy gondolta,
nagyapja uralkodása idején, amikor még új és szilaj volt ez a nép, nagyobb szük¬
ség volt a békére; ráadásul Numának háborítatlan béke jutott osztályrészül, de
neki ebben nemigen lesz része: próbára teszik a türelmét, és ha tűri, semmibe
veszik; ezek pedig egyébként is inkább Tullusnak, mint Numának való idők.
(5) Mindamellett, ahogy Numa a békeidők vallásos gyakorlatát szabályozta,
úgy akarta ő a háborús szertartásokat megalapozni, hogy a háborúkat ne csak
megvívják, hanem valamely szertartás szerint meg is üzenjék. Az aeguicolusok
ősrégi népétől jegyezte le a manapság a fefialisok által gyakorolt jogszokást,
amelynek alapján a hadat üzenő fél kártérítést követel. (6) Amikor a követ el¬
érkezik annak a népnek a határaihoz, amelytől kártérítést követel, fejét a flum
nevű gyapjú fejfedővel takarva így szól: , Halld, Iuppiter, halljátok, XY népnek
— és itt megnevezi, hogy melyiknek — határai, hallja meg az isteni törvény! Én
a római nép hivatalos követe vagyok; jogosan és igazul érkezem követségbe,
! Az aeguicolusok azonosak az aeguusokkal. A hadüzenet szertartását, amelyet más for¬
rások ardeai vagy faliscus eredetűnek tartanak, bizonyára azért eredeztették tőlük, mert
ezt a névalakot a népetimológia az aeguum colere (kb. "a méltányosság szerint eljárni")
kifejezésből vezette le.
60