Oldal 54 [54]
OCR
A két hadsereget tehát hazavezették. (2) Az élen Horatius haladt, maga előtt tartva a hármas ikrekről szedett fegyverzsákmányt. A Porta Capena előtt hajadon húga fogadta, aki az egyik Curiatius jegyese volt. Amikor a lány felismerte bátyja vállán jegyesének harci köpenyét, amelyet maga készített neki, kibontotta haját, és zokogva kiáltozta halott kedvese nevét. (3) A kevély ifjú feldühödött azon, hogy az ő diadala és a nép általános öröme közepette saját húga siránkozni kezd. Kardot rántott, és kemény szavak kíséretében keresztüldöfte a lányt: (4) , Takarodj a jegyesedhez rosszkor jött szerelmeddel, ha képes voltál így elfeledkezni saját bátyáidról, a holtakról és az élőről, sőt még saját hazádról is! Így járjon minden római nő, aki az ellenséget gyászolja! (5) Szörnyű bűntett volt ez mind az atyák, mind a köznép szemében, de most szerzett érdeme nem engedte, hogy fellépjenek vele szemben. Mégis törvénybe hurcolták a király elé. A király, nem akarván vállalni a felelősséget a szomorú és népszerűtlen ítéletért és a belőle következő kivégzésért, népgyűlést hívott össze, ahol kijelentette: À törvény értelmében duumvireket nevezek ki, hogy államellenes bűncselekmény miatt ítélkezzenek Horatius fölött."! (6) A törvény szövege rettentő volt: , Államellenes bűncselekmény ügyében duumvirek ítélkezzenek; ha a duumvirek ítéletével szemben a vádlott fellebbez, a fellebbezést meg kell vitatni; ha a duumvirek nyernek, a fejét fedjék el, akasszäk fel kötéllel egy terméketlen fára,? és akár a városfalon belül, akár a városfalon kívül vesszőzzék halálra." (7) E törvény értelmében nevezte ki a király a duumvireket, és ezek úgy gondolták, még ha Horatius ártatlan, a törvény szerint akkor sem menthetik fel. El is ítélték, és egyikük így szólt: , Publius Horatius, én téged államellenes bűncselekmény miatt elítéllek. Menj, /ictor, kotozd össze a kezét! (8) Odalépett a /iczor, és már tette volna a kezére a hurkot. Ekkor Horatius a törvényt engedékenyen értelmező Tullus tanácsára azt mondta: , Fellebbezek." Így fellebbezését a népgyűlésen vitatták meg. (9) Az emberek állásfoglalását a tárgyaláson főképpen a vádlott apjának, Publius Horatiusnak a szavai befolyásolták, aki kijelentette, hogy leánya jogosan lelte halálát; ha nem így volna, apai jogánál fogva maga büntette volna meg a fiát. Majd azt kérte, hogy őt, akit még kevéssel ezelőtt kiváló gyermekek körében láthattak, ne fosszák meg utolsó fiától is. (10) Eközben az öreg, fiát átkarolva, a Curiatiusoktól elragadott zsákmányra mutatott — azon a helyen volt kitűzve, amelyet ma is , Horatius-póznáknak" neveznek -, és ezt mondta: , Végig ! Az államellenes bűncselekmény (perduellio) mint jogi kategória Livius korában már tisztázatlannak számított. Horatius tette azért tartozhatott bele, mert húgával — aki szintén törvényszegést követett el, amikor az ellenséget gyászolta — bírói ítélet nélkül végzett. ? A kiszáradt és terméketlen fa átkozott, így az alvilági istenek tulajdona. 53
