Oldal 54 [54]
A két hadsereget tehát hazavezették. (2) Az élen Horatius haladt, maga előtt
tartva a hármas ikrekről szedett fegyverzsákmányt. A Porta Capena előtt haja¬
don húga fogadta, aki az egyik Curiatius jegyese volt. Amikor a lány felismerte
bátyja vállán jegyesének harci köpenyét, amelyet maga készített neki, kibontot¬
ta haját, és zokogva kiáltozta halott kedvese nevét. (3) A kevély ifjú feldühödött
azon, hogy az ő diadala és a nép általános öröme közepette saját húga siránkoz¬
ni kezd. Kardot rántott, és kemény szavak kíséretében keresztüldöfte a lányt: (4)
, Takarodj a jegyesedhez rosszkor jött szerelmeddel, ha képes voltál így elfeled¬
kezni saját bátyáidról, a holtakról és az élőről, sőt még saját hazádról is! Így
járjon minden római nő, aki az ellenséget gyászolja! (5) Szörnyű bűntett volt
ez mind az atyák, mind a köznép szemében, de most szerzett érdeme nem en¬
gedte, hogy fellépjenek vele szemben. Mégis törvénybe hurcolták a király elé.
A király, nem akarván vállalni a felelősséget a szomorú és népszerűtlen ítéletért
és a belőle következő kivégzésért, népgyűlést hívott össze, ahol kijelentette:
À törvény értelmében duumvireket nevezek ki, hogy államellenes bűncselekmény
miatt ítélkezzenek Horatius fölött."! (6) A törvény szövege rettentő volt: , Ál¬
lamellenes bűncselekmény ügyében duumvirek ítélkezzenek; ha a duumvirek
ítéletével szemben a vádlott fellebbez, a fellebbezést meg kell vitatni; ha a du¬
umvirek nyernek, a fejét fedjék el, akasszäk fel kötéllel egy terméketlen fára,? és
akár a városfalon belül, akár a városfalon kívül vesszőzzék halálra." (7) E törvény
értelmében nevezte ki a király a duumvireket, és ezek úgy gondolták, még ha
Horatius ártatlan, a törvény szerint akkor sem menthetik fel. El is ítélték, és
egyikük így szólt: , Publius Horatius, én téged államellenes bűncselekmény miatt
elítéllek. Menj, /ictor, kotozd össze a kezét! (8) Odalépett a /iczor, és már tette
volna a kezére a hurkot. Ekkor Horatius a törvényt engedékenyen értelmező
Tullus tanácsára azt mondta: , Fellebbezek." Így fellebbezését a népgyűlésen
vitatták meg. (9) Az emberek állásfoglalását a tárgyaláson főképpen a vádlott
apjának, Publius Horatiusnak a szavai befolyásolták, aki kijelentette, hogy leánya
jogosan lelte halálát; ha nem így volna, apai jogánál fogva maga büntette volna
meg a fiát. Majd azt kérte, hogy őt, akit még kevéssel ezelőtt kiváló gyermekek
körében láthattak, ne fosszák meg utolsó fiától is. (10) Eközben az öreg, fiát
átkarolva, a Curiatiusoktól elragadott zsákmányra mutatott — azon a helyen volt
kitűzve, amelyet ma is , Horatius-póznáknak" neveznek -, és ezt mondta: , Végig
! Az államellenes bűncselekmény (perduellio) mint jogi kategória Livius korában már
tisztázatlannak számított. Horatius tette azért tartozhatott bele, mert húgával — aki
szintén törvényszegést követett el, amikor az ellenséget gyászolta — bírói ítélet nélkül
végzett.
? A kiszáradt és terméketlen fa átkozott, így az alvilági istenek tulajdona.
53