Oldal 50 [50]
OCR
23. (1) Az albaiak mindezt jelentették otthon. Mindkét fél teljes erővel készült a háborúra, amely leginkább polgárháborúhoz volt hasonlatos, szinte apák és fiúk háborújához, hiszen mindkét nép trójai ivadék volt: Lavinium Irójából, Alba Laviniumból, a római nép pedig az albai királyok törzséből sarjadt. (2) Ami azonban a háború kimenetelét illeti, mégsem alakult ki annyira szívet tépő küzdelem: nyílt ütközet nem folyt, és a két nép végül egyesült, mindössze olyan áron, hogy az egyik város házait lerombolták. (3) Először az albaiak törtek be óriási hadsereggel a római területre. Táborukat a várostól alig öt mérföldnyire ütötték fel, és árokkal vették körül. Ezt az árkot vezérük nevéről több évszázadon át Cluilius-ároknak nevezték, míg végül sok idő múltán az árokkal együtt a név is elenyészett. (4) Ebben a táborban lelte halälät Cluilius albai király; az albaiak Mettius Fufetiust välasztottäk meg dictatornak. Tullust a király halála különösen felbátorította: azt mondogatta, hogy az istenek mindenható akarata máris lesújtott az albaiak fejére, de egész népüket meg fogja büntetni a jogtalan háború miatt. Így hát éjnek idején maga mögött hagyva az ellenség táborát, hadseregével támadást indított Alba területe ellen. (5) Erre aztán Mettius is kimozdult állásaiból. Amennyire csak lehet, megközelítette az ellenséget; majd követet küldött előre, hogy jelentse Tullusnak: mielőtt megütköznének, megbeszélésre volna szükség; ha létrejön a találkozás, ő biztos benne, hogy mind a rómaiak, mind az albaiak számára fontos javaslattal fog előállni. (6) Tullus ezt nem utasította vissza, de arra számítva, hogy a javaslat mégsem bizonyul majd fontosnak, felállította seregét. Felsorakoztak velük szemben az albaiak is. Amikor már mindkét hadsereg csatarendben állt, a térség közepére néhány főember kíséretében előlépett a két vezér. (7) Az albai kezdett beszélni: , Jómagam úgy hallottam, a háború jogsértések és a szerződés értelmében visszakövetelt, de vissza nem adott zsákmány miatt — egyszóval a mi királyunk, Cluilius miatt — támadt, és nem kétlem, Tullus, hogy te is ugyanezt állítod. De ha jól hangzó szavak helyett inkább az igazságot akarjuk kimondani: ezt a két szomszédos, rokon népet a hatalomvágy készteti fegyverfogásra. (8) Hogy mindez helyes-e vagy helytelen, nem akarom megítélni; ezt nyilván annak kellett fontolóra vennie, aki a háborút elkezdte. Engem az albaiak már csak a háború vezetésére választottak meg. De téged, Tullus, figyelmeztetni szeretnélek valamire: hogy az etruszkok milyen roppant erőkkel vesznek körül bennünket is, de főleg téged, azt te annyival jobban tudod, amennyivel közelebb vagytok hozzájuk. Nagy a hatalmuk szárazföldön, még nagyobb a tengeren. (9) Jusson eszedbe már akkor, amikor jelt adsz a csatára: a szemük rajta lesz ezen a két seregen, és amikor már elfogyott az erőnk, kimerültünk, megtámadnak mindkettőnket, győztest és legyőzöttet egyaránt. Így hát — ha szeretnek ben49
