Oldal 42 [42]
OCR
a nép jobban kedvelte őt, mint az atyák, de legjobban katonái rajongtak érte. Azt a 300 fegyveres testőrt, akiket Celereknek! nevezett, nemcsak háborúban, hanem békében is maga mellett tartotta. 16. (1) E halhatatlan alkotások végeztével egy napon, meg akarván szemlélni hadseregét, gyűlést hívott össze az úgynevezett Kecske-mocsár? melletti réten; ekkor nagy villámlással, mennydörgéssel hirtelen vihar tört ki, a királyt sűrű felhőbe burkolta, és eltakarta az összegyűltek szeme elől; attól fogva Romulus nem volt többé a földön. (2) Amikor a nagy vihar után visszatért a derűs, nyugodt napfény, a római férfinép rémülete is lecsillapodott, és meglátták, hogy üres a királyi trón. Elhitték ugyan az atyáknak, akik ott álltak közvetlen közelében, hogy a vihar ragadta fel az égbe a királyt; mégis mintha az árvaság szorongató érzése sújtott volna le rájuk, egy ideig gyászos hallgatásba merültek. (3) Azután először csak néhányan, majd mindannyian magasztalni kezdték Romulust, az istentől született istent, Róma városának atyját és királyát, imádságaikban békéért könyörögtek hozzá, hogy mindenkor jóindulattal, kegyesen védelmezze sarjait. (4) Bizonyára akadtak már akkor is, akik hallgatásukkal azt sugalmazták, hogy a királyt az atyák tépték szét tulajdon kezükkel," mert ez az igazolhatatlan híresztelés is terjedni kezdett; az előző változat a nagy férfiú iránt érzett csodálat és az átélt megrázkódtatás miatt vált közismertté. (5) Mondják, hogy egyetlen ember ügyes érvelése is gyarapította a dolog hitelét. A hagyomány szerint Proculus Iulius — miközben a polgárok háborogtak, bánkódtak királyukért és az atyákra acsarkodtak — megjelent a nép előtt, mint szavahihető tanúja egy mégoly csodálatos dolognak, és így szólt: (6) , Polgárok! A Város atyja, Romulus, ma hajnalban az égből alászállva megjelent előttem. Amikor rémült döbbenettel megálltam, hogy tiszteletemet nyilvánítsam neki, és könyörögve kértem, hogy legyen szabad szemtől szembe rátekintenem, (7) ezt mondta: cMenj és vidd hírül a rómaiaknak: az égiek akarata, hogy az én Rómám a földkerekség fejévé váljon; ! A név jelentése: gyors". Ezt a csapatot egy másik értelmezési hagyomány a Romulus által felállított 300 fős lovassággal azonosítja, amely az arisztokrácia soraiból került ki. 2 A Mars-mező alsó részén, a későbbi Pantheonhoz közel. 3 Romulust Ouirinus néven részesítették isteni tiszteletben. Ez a név nemcsak önálló istennévként létezik, hanem lanus, Iuppiter és Mars mellékneveként is előfordul, ezeknek az istenségeknek békés, közösségépítő funkcióival kapcsolatban. ! Ez az óvatosan fogalmazott kijelentés a rendek harcában állást foglaló és zsarnokká vált Romulusról (mint az előző fejezet megállapítása is: , A nép jobban kedvelte őt, mint az atyák") jóval későbbi politikai viszonyok visszavetítése az ősidőkbe. 41
