Page 40 [40]
OCR
14. (1) Néhány évvel később történt, hogy Tatius király rokonai bántalmazták a laviniumiak követeit; a laviniumiak a népek jogára hivatkozva léptek fel,! de Tatiusnál többet nyomott a latban a rokoni szeretet és övéinek könyörgése. (2) Így aztán az ő bűneik miatt neki kellett megszenvednie: amikor ugyanis egy ünnepi szertartásra Laviniumba érkezett, a városban zendülés támadt, és megölték. (3) Azt mondják, Romulus kevésbé vette szívére az esetet, mint ahogy illett volna, vagy azért, mert a megosztott uralom sohasem megbízható, vagy azért, mert nem találta jogtalannak ezt a gyilkosságot. Így háborút nem indított, de hogy mind a követeken esett sérelmet, mind a király megöletését jóvátegye, Róma és Lavinium városa között megújította a szövetséget. (4) Ezekkel tehát reményeik ellenére békét kötöttek, de sokkal közelebb, csaknem Róma kapuja előtt újabb háború támadt. Fidenae lakói úgy gondolták, hogy hozzájuk túl közel növekszik ez az új hatalom, úgyhogy még mielőtt az előre látható mértékben megerősödött volna, megelőző háborút indítottak ellene: felfegyverzett ifúságukat rászabadították a Róma és Fidenae közötti földekre. (5) Majd mivel útjukat jobb felé elzárta a Tiberis, balra fordultak, és dúltak-fosztogattak a szántóvetők nagy rémületére; a földekről hirtelen a Városba tóduló menekültek voltak ennek első hírmondói. (6) Romulus már indult is — egy ilyen közeli háború ugyanis nem tűrhetett halasztást —, kivonult serege élén, és Fidenaetól egy mérföldre tábort ütött. (7) Ott csekély őrséget hagyva hátra, összes csapatát felvonultatta. Katonái egy részének meghagyta, hogy egy sűrű cserjéssel borított, árnyas területen álljanak lesben, gyalogsága nagyobbik részével és teljes lovasságával pedig elindult, és amint eltervezte, zavart keltő és fenyegető harcmodorral, már-már a kapukig lovagolva kicsalta a városból az ellenséget. A lovas csata a megfutamodásra is — mert azt akartak színlelni — természetesnek tűnő alkalmat szolgáltatott. (8) Amikor pedig a lovasság úgy tett, mintha nem tudná eldönteni, harcoljon-e vagy megfutamodjon, és a gyalogság is hátrálni kezdett, az ellenség hirtelen kiözönlött a kapukon, visszavetette a római sereg arcvonalát, és nagy igyekezetükben, hogy megszorongassák és üldözőbe vegyék azokat, hagyták magukat elcsalni a leshelyig. (9) Előugrottak erre a rómaiak, és oldalba kapták az ellenség sorait; a rémületet tovább fokozta, hogy a táborból is megindultak az őrségként hátrahagyott csapatok. Így hát sokszoros ijedelmükben a fidenaebeliek hanyatt-homlok futásnak eredtek, még mielőtt Romulus és társai megfordíthatták volna lovukat; (10) és akik az imént ! A népek joga (ius gentium), az akkori , nemzetközi jog" szerint a követek sérthetetlenek voltak. 39
