Page 40 [40]
14.
(1) Néhány évvel később történt, hogy Tatius király rokonai bántalmazták
a laviniumiak követeit; a laviniumiak a népek jogára hivatkozva léptek fel,! de
Tatiusnál többet nyomott a latban a rokoni szeretet és övéinek könyörgése. (2)
Így aztán az ő bűneik miatt neki kellett megszenvednie: amikor ugyanis egy
ünnepi szertartásra Laviniumba érkezett, a városban zendülés támadt, és meg¬
ölték. (3) Azt mondják, Romulus kevésbé vette szívére az esetet, mint ahogy
illett volna, vagy azért, mert a megosztott uralom sohasem megbízható, vagy
azért, mert nem találta jogtalannak ezt a gyilkosságot. Így háborút nem indított,
de hogy mind a követeken esett sérelmet, mind a király megöletését jóvátegye,
Róma és Lavinium városa között megújította a szövetséget.
(4) Ezekkel tehát reményeik ellenére békét kötöttek, de sokkal közelebb,
csaknem Róma kapuja előtt újabb háború támadt. Fidenae lakói úgy gondolták,
hogy hozzájuk túl közel növekszik ez az új hatalom, úgyhogy még mielőtt az
előre látható mértékben megerősödött volna, megelőző háborút indítottak el¬
lene: felfegyverzett ifúságukat rászabadították a Róma és Fidenae közötti föl¬
dekre. (5) Majd mivel útjukat jobb felé elzárta a Tiberis, balra fordultak, és
dúltak-fosztogattak a szántóvetők nagy rémületére; a földekről hirtelen a Vá¬
rosba tóduló menekültek voltak ennek első hírmondói. (6) Romulus már indult
is — egy ilyen közeli háború ugyanis nem tűrhetett halasztást —, kivonult serege
élén, és Fidenaetól egy mérföldre tábort ütött. (7) Ott csekély őrséget hagyva
hátra, összes csapatát felvonultatta. Katonái egy részének meghagyta, hogy egy
sűrű cserjéssel borított, árnyas területen álljanak lesben, gyalogsága nagyobbik
részével és teljes lovasságával pedig elindult, és amint eltervezte, zavart keltő és
fenyegető harcmodorral, már-már a kapukig lovagolva kicsalta a városból az
ellenséget. A lovas csata a megfutamodásra is — mert azt akartak színlelni — ter¬
mészetesnek tűnő alkalmat szolgáltatott. (8) Amikor pedig a lovasság úgy tett,
mintha nem tudná eldönteni, harcoljon-e vagy megfutamodjon, és a gyalogság
is hátrálni kezdett, az ellenség hirtelen kiözönlött a kapukon, visszavetette
a római sereg arcvonalát, és nagy igyekezetükben, hogy megszorongassák és
üldözőbe vegyék azokat, hagyták magukat elcsalni a leshelyig. (9) Előugrottak
erre a rómaiak, és oldalba kapták az ellenség sorait; a rémületet tovább fokozta,
hogy a táborból is megindultak az őrségként hátrahagyott csapatok. Így hát
sokszoros ijedelmükben a fidenaebeliek hanyatt-homlok futásnak eredtek, még
mielőtt Romulus és társai megfordíthatták volna lovukat; (10) és akik az imént
! A népek joga (ius gentium), az akkori , nemzetközi jog" szerint a követek sérthetetlenek
voltak.
39