Seite 36 [36]
a vidéken Tatiusnak nagy hírneve volt. (2) Caenina, Crustumerium és Antemnae
lakói voltak azok, akiket ez a sérelem részben sújtott. Mivel úgy látták, hogy
Tatius és a szabinok nem sietik el a dolgot, a három nép összefogott, és közösen
készült a háborúra. (3) Ámde még Crustumerium és Antemnae lakói sem tud¬
tak lépést tartani a caeninabeliek izzó haragjával; így aztán Caenina népe egy¬
maga támadta meg Róma területét. (4) Hanem amint széltében-hosszában
dúlták az országot, Romulus útjukat állta hadseregével, és egy jelentéktelen
összecsapással ráébresztette őket, hogy erő nélkül a harag mit sem ér: szétverte,
megfutamította és üldözőbe vette seregüket; királyukat a csatában megölte és
megfosztotta fegyverzetétől;! az ellenség vezérének halála után pedig egyetlen
támadással bevette a várost. (5) Majd visszavezetvén győztes seregét — mivel
nemcsak haditettek végrehajtásában volt nagy, de az azokkal való hivalkodásban
is — az ellenség megölt vezérének fegyverzetét egy külön e célra készült faalkot¬
mányra függesztve maga vitte fel a Capitoliumra, és ott a pásztorok szent
tölgyfája alá helyezte. Ezzel az ajándékkal egyidejűleg egy luppiter-templom
helyét is kijelölte, és új melléknévvel is megtisztelte az istent, (6) mondván:
,luppiter Feretrius! Én, Romulus, a győztes király, e királyi fegyvereket neked
hozom, és ezen a területen, amelyet az imént kijelöltem magamban, templomot
ajánlok fel neked: egy helyet, ahová példámat követve utódaim elhozzák majd
neked az ellenség megölt királyaitól és hadvezéreitől szedett fejedelmi fegyver¬
zsákmányt." (7) Ez az eredete a templomnak, amelyet legelőször szenteltek fel
Rómában. Az istenek aztán úgy határoztak, hogy ne maradjon üres ígéret
a templom alapítójának szava, amellyel kijelentette, hogy utódai oda viszik majd
hadizsákmányukat, de ne is váljon elcsépeltté ez a dicsőség attól, hogy oly sokan
részesülnek benne. Azóta, annyi év, oly sok háború folyamán mindössze kétszer
akadt még ilyen fejedelmi fegyverzsákmány? — ennyire ritkán jutott valakinek
osztályrészül ez a dicsőség.
11.
(1) Míg a rómaiak ezzel voltak elfoglalva, Antemnae hadserege, megragadván
az alkalmat, hogy a vidék őrizetlenül maradt, betört a római határokon. A római
légió azonban tüstént kivonult ellenük is, és a síkságon meglepte a szertekalan¬
! Propertius (IV. 10. 7) szerint a caeninaiak királyának neve Acron volt.
? A rómaiak a Romulus ältal alapitott ün. spolia opimät csak az ellenség hadvezérének
megölése és fegyvereinek elkobzása esetén ajánlhatták fel. A. Cornelius Cossus Veii
királyát, Lars Tolumniust ölte meg és zsákmányolta el fegyverzetét Kr. e. 437-ben (IV.
19-20.); M. Claudius Marcellus consul pedig Kr. e. 222-ben a gall insuberek vezérét,
Viridomarust ölte meg és szerzett tőle hasonló zsákmányt (XX. könyv).
35