Page 33 [33]
OCR
már elfogyasztották. Innen maradt fenn az a szokás, hogy a Pinarius nemzetség, amíg csak fennállt, nem ehetett az áldozati állat belső részeiből." (14) A Potitiusok pedig — Euandrosz előírásait követve — sok nemzedéken át voltak ennek a kultusznak a papjai, míg végül a szent feladatot állami rabszolgák vették át a családtól, a Potitius nemzetség pedig teljesen kihalt. (15) Ez volt mind közül az egyetlen idegen szertartás, amelynek Romulus ekkor hódolt, már ekkor tisztelettel adózva a hősiességgel nyert halhatatlanságnak, amely felé őt is vezette végzete. 8. (1) Romulus, miután megfelelően elvégzett minden vallási szertartást, gyűlésbe hívta a tömeget, amely csakis törvények révén formálódhatott egységes néppé, és jogrendszert adott neki. (2) Ugy gondolta, a műveletlen emberek szemében akkor válik szentté a törvény, ha ő is tiszteletet parancsolóvá teszi magát a hatalom jelvényei által, így hát különböző külsőségekkel, főként pedig 12 /ictorbol álló kísérettel ő is fenségesebbé tette megjelenését. (3) Van, aki úgy tartja, hogy ezt a számot Romulus az uralmát megjósoló madarak számából vette. En viszont azokkal értek szilárdan egyet, akik szerint az effajta kíséretet és a szolgák számát a szomszédos etruszkoktól vettük át, éppúgy, mint a curulisi széket és a biborszegélyes tógát, mert náluk az volt a szokás, hogy a tizenkét nép közösen választott királyt, és mindegyik egy-egy /iczort adott mellé. (4) Eközben a Város nőttön-nőtt, falaival mind újabb területeket fogva körül, bár az erődítéseket inkább a jövőbeli gyarapodás reményében, mint az akkori lélekszámra való tekintettel végezték. (5) Majd hogy a hatalmas város ne álljon üresen, és a népsűrűség növekedjen, Romulus — a városalapítók ősi szokása szerint, akik közönséges és alacsony származású tömeget csődítettek maguk köré, és azt hazudták, hogy népszaporulatuk a földből nőtt ki? — azon a helyen, amely most a két szent liget között lefelé vezető úttól balra körül van kerítve, menedékhelyet nyitott. (6) A szomszéd népekből tömegesen menekültek ide az új lehetőségekre vágyók, szabadok és rabszolgák vegyesen. Ez volt a Város első, nagyságához illő gyarapodása. (7) Romulus most, hogy az erő miatt már nem ! A két nemzetség nevének népetimológiája állhat a történet hátterében: a Potitiusok neve a latin poziri (birtokba venni"), a Pinariusoké a görög beinan (éhezni, szűkölködni") igékkel látszott rokoníthatónak. E két nemzetség kezében volt az Ara Maxima kultusza egeszen Kr. e. 312-ig. Vö. IX. 29. 9-11. ? Livius itt vagy az athéniakra utal, akik saját hagyományaik szerint Attika földjéből nőttek ki, vagy a thébaiakra, akiknek az ősei a városalapító Kadmos által elvetett sárkänyfogakböl sarjadtak. 3 A Capitolium két csúcsa között fekvő völgymélyedésről van szó. 32
