Seite 31 [31]
emiatt Romulus haragra lobbant, és e szavak kíséretében: ,Így jár mostantól, aki
átugorja falaimat!"— megölte." (3) Így Romulus egyedül szerezte meg a hatalmat,
és a megalapított várost alapítójáról nevezték el.
Először a Palatiumot, neveltetése helyét erődítette meg. A többi istennek
albai, Herculesnek azonban görög szertartás szerint mutatott be áldozatot,
úgy, ahogy Euandrosz meghonosította.? (4) A hagyomány szerint Héraklész,
miután Gérüonészt megölte, errefelé hajtotta annak csodálatos szépségű mar¬
háit. A csordát maga előtt terelve átúszta a Tiberist, majd hogy a marhák a pi¬
henéstől és a dús legelőtől felfrissüljenek, és mert a hosszú úton maga is elfáradt,
leheveredett a folyó partján a fűben. (5) Miután itt az ételtől és bortól elnehe¬
zülve álomba merült, egy vad és nagy erejű ottani pásztor, név szerint Cacus
elcsábult a marhák szépségétől, és el akarta hajtani a zsákmányt. Rájött azonban,
hogy ha betereli a csordát a barlangjába, már a nyomok is oda fogják vezetni az
állatai keresésére induló gazdát, ezért a legszebb marhákat háttal, farkuknál fogva
vonszolta be a barlangba." (6) Héraklész, amikor pirkadatkor felébredt, és vé¬
gigjártatta szemét a csordán, nyomban észrevette a hiányt; indult is egyenest
a legközelebbi barlanghoz, hátha oda vezetnek a nyomok. De látva, hogy mind¬
egyik kifelé tart, és nem vezetnek másfelé, elbizonytalanodott, és tanácstalanul
nekiindult, hogy a veszedelmes vidékről elhajtsa a csordát. (7) Ekkor egyik¬
másik továbbterelt tehén, amint az már lenni szokott, bőgni kezdett, mert hiá¬
! A városfalak alapját ünnepélyes vallási szertartások kíséretében rakták le, ezért ezek
szentnek és sérthetetlennek számítottak (sacrosancta fundamenta). Ráadásul Remus
cselekedete előjelnek (omen) számított: ha egyszer valaki átugorja a falakat, ezáltal azok
,átugorhatóvá" válnak, a város pedig védtelenné. Romulus tehát szintén omen-értékű
cselekedettel válaszolt: át lehet ugrani a falakat, de aki megteszi, az halál fia. Tette
azonban más értelemben is előjelnek számított, hiszen Róma történelmét végigkísérték
a testvérháborúk (vö. Horatius: 16. epodus). — Későbbi, az Augustus számára oly fontos
Romulust jobb színben feltüntetni akaró feldolgozások (pl. Ovidius: Római naptár IV.
835-848) egyébként nem Romulusnak, hanem egy emberének, Celernek (vo. I. 15. 8)
tulajdonítják Remus meggyilkolását.
? Herculest (a görög Héraklészt) Itáliában is ősi idők óta tisztelték, és a latin Dius Fidius,
valamint a szabin Semo Sancus istenekkel azonosították. A Héraklész nyugati utazása¬
iról szóló mítoszok lehetővé tették, hogy különféle itáliai városok, népcsoportok is az ő
alakjához kapcsolják őstörténetüket. — A görög szertartás szerinti áldozatbemutatás sa¬
játságai közé tartozik, hogy a pap feje fedetlen, koszorút visel, illetve hogy nők nem
vehetnek részt a kultuszban.
: Héraklész tizenkét munkájának egyike volt a messzi Nyugaton élő háromtestű óriás,
Gérüonész marháinak megszerzése.
+ À mítosz szerint ugyanezzel a furfanggal élt a kis Hermész, amikor ellopta Apollón
marháit (Homérosz: Hermész-bimnusz 75—76).
30