OCR
inkább arra figyeljen nagyon jól, hogy milyen volt az élet, milyenek az erkölcsök, és hogy háborúban és békében milyen emberek milyen módszerekkel teremtették meg és tették naggyá hatalmunkat; majd kövesse figyelemmel, hogy a fegyelem lassú meglazulásával hogyan kezdtek először mintegy eltunyulni az erkölcsök, aztán mind jobban és jobban csúszni, sőt zuhanni lefelé a lejtőn, amíg el nem jutottunk napjainkig, amikor sem hibáinkat, sem azok orvoslását nem vagyunk képesek elviselni." (10) Leginkább ez az, ami üdvös és gyümölcsöző a történelem megismerésében: az ember mintha valamely messze látszó emlékművön szemlélhetné minden példa tanulságait; ki-ki innen válassza ki magának és hazájának, mit kövessen, és mi az, amit kerüljön, mert kezdete is, vége is gyalázatos. (11) Egyébként — ha nem csal meg vállalt munkám iránt érzett elfogultságom — sosem volt még állam a miénknél nagyobb, szentebb, jó példákban gazdagabb. Egy nép közé sem szivárgott be oly későn a kapzsiság és a fényűzés, sehol sem állt oly sokáig oly nagy becsületben a szegénység és a takarékosság — minél kisebb volt a vagyon, annál kisebb a mohóság. (12) Csak nemrégiben hurcolta be magával a gazdagság a kapzsiságot, a túláradó gyönyörök meg annak a vágyát, hogy fényűzés és kicsapongás közepette pusztuljunk el és tegyünk tönkre mindent magunk körül. De a panaszkodás legalább e nagy mű első soraitól legyen távol — hiszen akkor sem lesz kellemes, amikor talán már elkerülhetetlen. (13) Ha nálunk is szokás volna, mint a költőknél,? sokkal szívesebben kezdtük volna kedvező jösjelekkel,* imákkal és könyörgésekkel az istenekhez és istennőkhöz, hogy ha már ilyen roppant feladatra vállalkoztunk, tegyék sikeressé fáradozásunkat. ! Utalás az Augustus-féle erkölcsrendező törvényhozás kudarcba fulladt, majd meg-megújuló kísérleteire (Kr. e. 28 és 18, Kr. u. 9). ? A római történetírásnak már-már közhelye, hogy az erkölcsök züllése, az ősi római értékektől való elfordulás a Kr. e. II. század első felében — Sallustius szerint (Cazilina összeesküvése 10-12) konkrétan Karthágó pusztulásával, a punoktól való félelem (mezus Punicus) megszűntével — indult meg: ez volt az a kor, amikor Róma kapcsolatba került a ,kincses Kelettel" a görög világ meghódítása révén, és agazdagodás hozta magával a két ősbűnt, a kapzsiságot és a fényűzést. : A görög-római epikus költészetben hagyomanyos invocatio (a Múzsa vagy más istenek segítségül hívása) a történetírásban ugyan nem volt szokás, de Livius ezzel is jelzi, hogy — mint minden ókori történetíró — munkáját elsősorban irodalmi, nem pedig tudományos tevékenységnek tekinti. ! A mágikus gondolkodás szerint a kezdet hatással van a folytatásra és a befejezésre is: ezért (lett volna) különösen fontos a negatív gondolatok távol tartása a bevezetéstől, és ezért van jelentősége annak, ha ezt egy szerző nem teszi meg. 20