Oldal 20 [20]
Előszó
(1) Hogy hálás munkába fogok-e, ha a Város alapításától kezdve megírom a római
nép történetét, nem tudom biztosan, (2) de ha tudnám, sem merném állítani,
hiszen látom, hogy régi és sokszor feldolgozott téma ez, mivel az újabb és újabb
történetírók mindig úgy hiszik, hogy vagy hitelesebb részletekkel szolgálhatnak
a történtekről, vagy művészi írásmódjukkal fogják felülmúlni a műveletlen ré¬
gieket. (3) De bárhogy lesz is, mindenképpen örömömre szolgál, hogy erőmhöz
képest magam is segítettem megőrizni a nép tetteinek emlékét, amely első
a földkerekség népei között, és ha a rengeteg író között az én hírnevem homály¬
ban maradna, akkor is vigasztalást lelnék a nevemet beárnyékolók dicsőségében"
és nagyságában. (4) Ráadásul tárgyam? mérhetetlen munkát kíván, hiszen több
mint 700 éves múltba nyúlik vissza, és szerény kezdetekből kiindulva oly hatal¬
massá nőtt, hogy már roskadozik saját nagysága alatt. Azt sem kétlem, hogy
legtöbb olvasómnak a kezdet kezdete és a közvetlenül rákövetkező kor nem sok
élvezetet fog nyújtani, hiszen alig várják, hogy elérjenek a mostani időkhöz,
amikor a már régóta oly hatalmas nép ereje önmagát emészti el. (5) En azonban
arra is törekszem munkám egyik jutalma gyanánt, hogy legalább addig, amíg
lelkem teljes odaadásával felidézni igyekszem ama régi kort, elfordíthassam
tekintetemet a bajoktól, amelyeket korunk már annyi éve szemlél, és szabad
lehessek minden gondtól, amely az író lelkét, ha nem téríti is el az igazságtól,
de legalábbis nyugtalaníthatja.
(6) Mindazokat az inkább költői elbeszélésekkel megszépített, mint kikezd¬
hetetlen történeti bizonyítékokkal alátámasztott eseményeket, amelyeket a ha¬
gyomány a Város fennállása vagy alapítása előtti időkről elmond, nem szándé¬
kozom sem igazolni, sem megcáfolni. (7) Megilleti a régiséget az az előjog, hogy
az emberit és istenit összevegyítve méltóságteljesebbé teheti a városok eredetét.
És ha valamelyik népnek joga van megszentelni és isteni alapítókra visszavezet¬
ni saját származását, hát a római nép háborús dicsősége oly nagy, hogy ha magát
Mars istent tartja a maga és alapítója apjának, az emberiségnek azt is éppolyan
belenyugvással kell tűrnie, mint a római nép uralmát.
(8) De bárhogyan nézzük és ítéljük is meg az ilyen vagy hasonló dolgokat,
én mindezt nem tartom különösebben fontosnak. (9) Minden egyes olvasóm
! Livius itt nemcsak elődei irodalmi kiválóságára gondolhat, hanem származásukra és
pályafutásukra is, hiszen szinte minden történetíró-elődje (Polübiosz, Fabius Pictor,
Valerius Antias, O. Claudius Ouadrigarius, C. Licinius Macer stb.) kitüntette magát
politikai téren is — amit ő nem mondhatott el magáról.
? Róma története, illetve maga Róma.
19