Seite 16 [16]
Fordítói bevezetés
Titus Livius 142 könyvből álló történeti művének teljes magyar fordítása először
1963-1976 között jelent meg az Európa Könyvkiadónál hét kötetben. Az első
négy könyvet tartalmazó I. kötet Kis Ferencné munkáját dicsérte, majd az ő
halála után Muraközy Gyula vette át a feladatot. A nagy művet 1982-ben ismét
megjelentették az Európa Bibliotheca Classica sorozatán belül.
A régi fordítás ma már nyelvileg és stilisztikailag nehezen emészthető, sőt
emellett számos tévedést, félrefordítást is tartalmaz — hiszen ahogy mondani
szokás: ,ahol fát vágnak, ott hull a forgács", ami különösen igaz egy ilyen ma¬
mutfenyő méretű írásmű esetében. A jegyzetapparátus az idők során szintén
elavult, hiszen készítői még nem ismerhették az utóbbi néhány évtizedben
megjelent Livius-szakirodalom eredményeit. Mindez majd 40 év elteltével szük¬
ségessé tette a Kis-Muraközy-féle fordítás alapos felfrissitését.
Több éves munkám során nemcsak a magyar szövegben számos helyen fel¬
lelhető tárgyi és nyelvi tévedések kiküszöbölését végeztem el, hanem azt a célt
tűztem magam elé, hogy egy olvasóbarát Livius-fordítást adjak a mai magyar
közönség kezébe. Ennek csak az egyik aspektusa volt az, hogy a fordítás nyelvét
közelebb hoztam a mai kulturált köznyelvhez, lehetőség szerint mentesítve
azoktól a stílusbeli jellegzetességektől, amelyek a mi szemünk-fülünk számára
már modorosságként hatnak.
Módosítottam a görög (és a görög Kelethez kötődő) szavak és tulajdonnevek
átírását is: a régi fordítás latinos írásmódja (, Homerus") helyett az akadémiai
helyesírás szerinti átírást (, Homérosz") alkalmaztam. A római előnevek hagyo¬
mányos rövidítései csak a jegyzetekben maradtak meg, a főszövegben már fel¬
oldva szerepelnek (, P./Publius Cornelius"), a betűvel kiírt számokat pedig szám¬
jegyek helyettesítik — mind a könnyebb áttekinthetőség érdekében.
Fontosnak tartottam, hogy az olvasó szeme előtt kirajzolódjon a mű egészé¬
nek íve és felépítése, ezért a kötetek szerkezetében is eltértem a régi fordítástól.
A jelen kiadás négy kötete a liviusi mű eredeti, tízkönyves egységekbe (decasokba)
szerveződő struktúrájára épül. A könyvek számozásának folyamatossága a rész¬
ben vagy egészben elveszett könyveknél sem törik meg: ezek töredékei, illetve
késő ókori tartalmi összefoglalói (periocbák) az adott könyv helyén találhatók
meg — szemben a régi fordítással, amely a mű legvégére csoportosította őket.
15