Page 15 [15]
hogy történeti művébe a múltnak a történelmen kívüli részét is felveszi, a ,ré¬
giség előjogával" magyarázza, illetve agondolatmenet végén kifelé fordul, és az
idegenekkel (görögök) szemben védi meg a római mondákat:
„Es ha valamelyik népnek joga van megszentelni és isteni alapítókra vissza¬
vezetni saját származását, hát a római nép háborús dicsősége oly nagy, hogy ha
magát Mars istent tartja a maga és alapítója apjának, az emberiségnek azt is
éppolyan belenyugvással kell tűrnie, mint a római nép uralmát."
Mi a létjogosultsága a nyilvánvalóan hamis történeteknek, illetve mi lehet
a szerepük a múltfelfogásunkban? A Livius által felvetett kérdés rendkívül fon¬
tos és meglepően modern. Az a még csak homályosan érzékelt probléma hú¬
zódhat meg mögötte, hogy sokkal fontosabb a múltnak a léte, mint a valóságos
volta, hiszen ebből a múltból, legyen az bármily hihetetlen, meríti identitását
a közösség. Talán evvel is magyarázható Livius egyik, a történelemtudománytól
teljesen idegen, fentebb már tárgyalt írói attitűdje is, hogy a későbbi, már , tör¬
téneti" korok leírásánál sem tesz kísérletet a forráskritikára, illetve az igazság
kiderítésére vagy legalább mérlegelésére.
A hagyomány fenntartása és megfelelő formába öntése fontosabb Livius
számára, mint a kikutatható igazság. A történet fontosabb, mint a történelem.
A praefatio elején Livius két célról beszél, amely az újabb történetírókat mindig
mozgatja, hogy , hitelesebb részletekkel szolgálhatnak a történtekről, vagy mű¬
vészi írásmódjukkal fogják felülmúlni a műveletlen régieket." Livius elsősorban
író, őt a két cél közül inkább az ars scribendi érdekli.
Hegyi W. Gyorgy
14