Oldal 569 [569]
fegyvereinket, felgyújtották a hajöinkat, megtiltottäk, hogy külhäborüt viseljünk,
mert ez mérte ránk a halálos csapást! Azt ne higgyétek, hogy a rómaiak a ti
nyugalmatok érdekében döntöttek így! (8) Egyetlen nagy állam sem képes el¬
viselni a hosszú nyugalmat. Ha nem akad ellensége kívül, majd talál belül — mint
ahogy a különlegesen erős test is védettnek látszik a külső bajokkal szemben, de
saját ereje teszi tönkre." (9) De mi persze csak azt érezzük az államunkat ért
csapásokból, ami személyes érdekünket érinti, és azon belül is leginkább az
anyagi kár dúlja fel a kedélyünket. (10) Amikor a legyőzött Karthágót lefegy¬
verezték, amikor láttátok, hogy otthagyják védtelenül, csupaszon Afrika sok-sok
felfegyverzett népe között, még csak fel sem sóhajtott senki. (11) Bezzeg most,
amikor az erszényetekbe kell nyúlnotok, hogy kifizessétek a hadisarcot, úgy
jajgattok, mintha sírba tennék az államot! Iartok tőle, hogy hamarosan be fog¬
játok látni: amiért ti ma sírtok, az volt a legkisebb baj! — Ezeket mondta Han¬
nibal a karthágóiaknak.
(12) Scipio gyűlést hívott össze, és Massinissának apja királysága mellé még
odaajándékozta Kirta városát és a többi várost és földet, ami Syphax birodalmá¬
ból a római nép hatalmába került. (13) Gnaeus Octaviust utasította, hogy vigye
Szicíliába a hajóhadat, és adja át Gnaeus Cornelius consw/nak, a karthagéiak
követeit pedig Rómába küldte, hogy mindazt, amit ő a tíz megbízottal egyetér¬
tésben intézett, a senafus jóváhagyása és a nép döntése erősítse meg.
45.
(1) Miután szárazföldön és tengeren helyreállt a béke, Scipio hajóra rakta ka¬
tonäit, és átkelt a szicíliai Lilübaionba. (2) Innen katonái nagy részét hajókon
küldte tovább, ő maga pedig szárazföldön folytatta útját Róma felé Itálián ke¬
resztül, amely nem kevésbé örvendett a békének, mint a győzelemnek. Nemcsak
a városokból tódultak ki az emberek a fogadására, de a földművesek is tömeges¬
tül szállták meg az utak mentét. Minden idők legfényesebb diadalmenetében
vonult be a Városba. (3) 123 000 font ezüstöt adott át az államkincstárnak,
katonái között pedig fejenként 400 bronzpénzt osztott szét a hadizsákmányból.
(4) Nem sokkal ezelétt halt meg Syphax Tiburban, ahova Albabol atkéltéz¬
tették. Halála inkább csak az emberek elé táruló látványosság érdekességét
csökkentette, semmint a diadalmas hadvezér dicsőségét. Mivel azonban állami
temetésben részesült, halála mégiscsak látványos eseménnyé vált. (5) Polübiosz
azonban, akinek adatai általában hitelt érdemelnek, úgy tudósít, hogy a királyt
ott vezették a diadalmenetben.
1 Vö. Előszó 4.
568