OCR
vissza Itália partjaira, kárhoztatva istent és embert, és saját fejére is átkot szórva, amiért katonáit a cannaei győzelem után nem vezette azon véresen Róma ellen. (8) Scipiónak volt bátorsága Karthágó ellen nyomulni, holott coznsulként Itáliában nem is látta a pun sereget; (9) ő pedig, aki százezer fegyverest vágott le "TIrasumennusnál és Cannaenál, ott sorvadt el Casilinum, Cumae és Nola környékén. — Ilyen vádaskodások és panaszok közepette kényszerült elhagyni az oly sokáig megszállva tartott Itáliát. 21. (1) Rómában szinte egyszerre értesültek Magon és Hannibal távozásáról. A kétszeres jó hír örömét csökkentette, hogy a római hadvezérekből láthatólag hiänyzott a bätorsäg vagy az erö, hogy a senatus utasítása értelmében itt kössék le őket, (2) másrészt pedig aggódtak, hogy mi lesz a vége annak, ha a háború egész ereje egyetlen vezér és sereg ellen fordul. (3) Ugyanezekben a napokban követek érkeztek Saguntumból, és magukkal hozták azokat az elfogott karthágóiakat a pénzükkel együtt, akik Hispániába mentek segédcsapatokat toborozni. (4) 250 font aranyat és 800 font ezüstöt tettek le a senafus előcsarnokában. (5) Az atyák a foglyokat átvették és börtönbe záratták, de az aranyat és ezüstöt visszaadták. Köszönetet mondtak a követeknek, megajándékozták őket, és hajókat adtak nekik, amelyekkel hazatérhetnek Hispániába. (6) Ekkor az idősebb sezazorok felvetették, hogy az emberek tudatáig lassabban jut el a jó, mint a baj. Emlékezhetnek, milyen félelmet és rémületet keltett Hannibal átkelése Itáliába, és utána milyen vereségeket, mennyi gyászt éltek át. (7) Amikor Róma falairól látni lehetett az ellenséges tábort, milyen fogadalmakat tett mindenki együtt és külön-külön! Hányszor lehetett hallani a gyűléseken, hogy a polgárok kezüket az ég felé tárva felkiáltottak: (8) hát soha nem érik meg azt a napot, amelyen Itália megszabadul az ellenségtől, és újra békében virágzik majd? (9) Tizenöt év után végre megadták ezt az istenek, és most nem akad senki, aki azt javasolná, hogy ezért hálát mondjanak nekik? Az emberek még a rájuk köszöntő kegyelmet sem fogadják eléggé hálás szívvel, a múltbelire pedig még kevésbé emlékeznek. — (10) A senazusban minden oldalról felkiáltások hallatszottak, hogy Publius Aelius praetor tegyen előterjesztést ebben az ügyben. Megszavazták, hogy ötnapos hálaadó ünnepet rendeznek minden isten vánkosa előtt, és 120 kifejlett állatot áldoznak. (11) Már elbocsátották Laeliust és Massinissa követeit, amikor jelentés érkezett, hogy látták Puteoliban a karthágóiak békét kérő küldöttségét, akik onnan szárazföldön folytatják útjukat. Ezért úgy döntöttek, visszahívják Laeliust, hogy az ő jelenlétében tárgyaljanak a békéről. (12) A karthágóiakat Ouintus Fulvius Gillo, 541