OCR
ban tartotta, ő maga pedig előrelovagolt az első vonalba. A két szárny élén a praetor és a proconsul minden erejével buzdította a katonákat, hogy nyomuljanak előre. (3) De miután nem értek el semmit, Quinctilius így szólt Corneliushoz: , Látod, elhúzódik a viadal, az ellenség félelmét az ellenállás nem várt sikere kemény helytállássá változtatja; fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb vakmerőségbe csap át. (4) Rohamra kell indítanunk lovasságunkat, ha meg akarjuk őket zavarni és visszaszorítani. Ezért vagy te álld a sarat az első jelvényeknél, amíg én harcba vezetem a lovasságot, vagy én folytatom itt az első vonalban a harcot, és te indítsd el négy légiónk lovasait az ellenség ellen! (5) A proconsul kijelentette, hogy a két feladat közül azt vállalja el, amelyikkel a praetor megbízza. A praezor erre fiával, a tettre kész ifjü Marcusszal együtt a lovasokhoz ment, lóra parancsolta őket, és hirtelen rohamra indította az ellenség ellen. (6) A lovasok okozta zűrzavart tovább fokozta a légiók csatakiáltása, és az ellenséges csatasor nem is tudott volna helytállni, ha Magon a lovasok első megmozdulására készenlétben tartott elefántokat azonnal be nem veti. (7) A lovak megrémültek trombitálásuktól, szaguktól és látványuktól, ami hatástalanná tette a lovasság segítségét. A közelharcban, ahol lándzsát és kardot lehetett használni, a római lovasság volt fölényben, de amikor megrémült lovaik messze elragadták őket, a távolból a numidák céloztak biztosabban. (8) Közben a gyalogosoknál a XII. légió, noha nagy része elhullott, inkább már csak becsületből, mint erejében bízva tartott ki, (9) de nem bírta volna tovább, ha a tartalékból az első vonalba vezényelt XIII. légió be nem avatkozik a már kétesélyessé váló küzdelembe. Magon is bevetette a pihent légiók ellen a tartalékban álló gallokat. (10) Miután a rómaiak ezeket nagyobb fáradság nélkül szétverték, a XI. légió daszafusai összetömörültek, és rátámadtak az elefántokra, amelyek már a gyalogosok sorait kezdték megbontani. (11) Mivel a zárt alakzatban támadó állatokra vetett dárdák közül szinte egy sem tévesztett célt, mindet visszakergették a pun csatasor közé, négy pedig sebektől borítva összerogyott. (12) Ekkor ingott meg először az ellenséges arcvonal. Közben látva, hogy elkergették az elefántokat, minden lovas előrevágtatott, hogy növelje a rémületet és zűrzavart. De amíg Magon ott állt a jelvények előtt, az ellenség csak lépésről lépésre, rendezetten hátrált, és lankadatlanul küzdött tovább. (13) Amikor azonban látták, hogy Magon combját átfúrja egy dárda, összeesik, és szinte félholtan viszik el a csatából, abban a pillanatban mindnyájan menekülni kezdtek." ! A csata több részlete egybeesik az Indibilis elleni végső ütközet leírásával (XXIX. 2.). A legszembetűnőbb egyezés, hogy mindkét leírásban a XIII. légió siet a XII. segítségére. 538