Oldal 536 [536]
OCR
pálmadíszes tunikával ajándékozta meg. (12) A kitüntetés értékét szavaival is gyarapította, mondván: a rómaiak szemében nincs nagyobb dicsőség, mint a diadalmenet, és a diadalmenetet tarték ékességei sem ragyogébbak annäl,! amelyekkel a római nép a külföldiek közül egyedül Massinissát tisztelte meg. (13) Ezután Laeliust részesítette dicséretben és ajándékozta meg aranykoszorúval, majd más katonákat is kitüntetett, kit-kit érdeme szerint. (14) Ezek a kitüntetések enyhítettek a király lelkiállapotán, és reménykedni kezdett, hogy Syphax eltávolítása után hamarosan egész Numídia az ő hatalmába kerül. 16. (1) Scipio Rómába küldte Gaius Laeliust Syphaxszal és a többi fogollyal, és vele együtt útra keltek Massinissa követei is. Aztán visszatelepitette täborät Tuniszba, és befejezte a megkezdett erődítési munkálatokat. (2) A karthágóiakat a római hajóhad ellen intézett, rövid távon sikeres támadásuk után kérészéletű és egyúttal jóformán alaptalan öröm töltötte el. Amikor azonban hírül vették, hogy fogságba esett Syphax, akihez szinte nagyobb reményeket fűztek, mint Hasdrubalhoz és saját seregükhöz, alaposan megrémültek. (3) Nem hallgattak többé a háborús párt szószólóira, hanem elküldték követségbe a vének 30 vezetőjét, hogy kérjenek békét. Ez egy belső tanácskozó testület volt náluk, amely rendkívüli befolyással bírt magára az államtanácsra is.? (4) Amikor ezek megérkeztek a római táborba, a fővezéri sátorba, talpnyalók módjára — nyilván őshazájuk szokása szerint — földre borultak.? (5) Beszédük tökéletesen illett ehhez az alacsonyrendű hízelgéshez. Nem tisztázni akarták magukat a felelősség alól, hanem áthárítani azt Hannibalra és hatalmának támogatóira. (6) Irgalmat kértek államuk számára, amelyet polgárai meggondolatlansága már másodszor sodort a pusztulás szélére, és csak akkor maradhat meg, ha az ellenség ismét megkegyelmez neki. (7) A római nép — mondták — csak uralkodni akar a legyőzött ellenségen, de nem akarja megsemmisíteni. Ök engedelmes szolgái lesznek, parancsoljon csak nekik, amit akar. ! Az ajándékok — a tal és a sella curulis kivételével — a diadalmenetet tartó hadvezérek szokásos jelvényei voltak. ? Ezt a testületet Arisztotelész még nem említi a karthágói államról szóló munkájában. Feltételezések szerint tagjai vagy volt swfezekből kerültek ki, vagy évente választották őket az államtanács tagjai közül. > A proszkünesziszt, az uralkodö elött való leborulást az ókorban perzsa szokásként tartották számon. Karthágó sohasem volt perzsa uralom alatt, így Livius csak arra utalhat, hogy Karthágó anyavarosa, Tiirosz Kr. e. 538-332 k6zétt a perzsa Akhaimenida Birodalom része volt. 535
