Oldal 532 [532]
OCR
vezették. (9) Erre a szánalmas látványra kitört a jajveszékelés. A városbeliek egy része rémületében őrizetlenül hagyta a falakat, a többiek pedig hirtelen ötlettől vezérelve összefogtak, hogy megnyerjék a győztes jóindulatát, és kinyitották a kapukat. (10) Massinissa őröket küldött szét körös-körül a kapukhoz és a falak megfelelő pontjaira, hogy senki előtt ne nyíljon út a menekülésre, majd lovát megsarkantyúzva bevágtatott, hogy birtokába vegye a királyi palotát. (11) Amikor belépett az előcsarnokba, mindjárt a küszöbön Sophoniba, Syphax felesége, a pun Hasdrubal leánya fogadta, aki megpillantva a fegyveres csapat közepén álló, szembetűnő fegyverzetű és külsejű Massinissát, úgy vélvén — helyesen —, hogy ő a király, a térdéhez borult és így szólt: (12) , Az istenek, hősiességed és szerencséd a kezedbe adtak bennünket. De ha szabad egy fogoly nőnek élete és halála ura előtt könyörgő szavát felemelnie, ha szabad megérintenem térdedet és győzelmes jobbodat, (13) akkor könyörögve kérlek a királyi méltóságra, amelyet nemrég még mi is viseltünk, a numida nép nevére, amely közös volt számodra és Syphax számára, e királyi palota isteneire, akik bárcsak jobb előjelekkel fogadnának téged, mint amilyenekkel Syphaxot útjára bocsátották: (14) add meg nekem, az oltalomkérőnek azt a kegyet, hogy te magad dönts foglyod sorsáról tetszésed szerint, és ne engedd, hogy rómaiak gőgös és kegyetlen hatalmába kerüljek. (15) Ha csak Syphax felesége lennék, akkor is jobban szeretném magam egy numidának, afrikai honfitársamnak, nem pedig egy jöttment idegennek az irgalmára bízni — (16) azt pedig beláthatod, mitől tarthat egy karthágói nő, ráadásul Hasdrubal lánya egy római részéről. Esdekelve kérlek, hogy ha másként nem lehet, akár halálom révén is ments meg engem a rómaiak hatalmából!" | (17) Sophoniba fiatal volt és gyönyörű. Így aztán miközben Massinissa ígéretéért könyörgött, hogy ne szolgáltassa ki őt senki rómainak, és hol annak térdét ölelte, hol jobbját szorongatta, szava pedig már inkább csábításnak, mint könyörgésnek hatott, (18) a győztes szíve nemcsak szánalomra indult, hanem, minthogy a numida nép nagyon érzéki természetű, rabul ejtette őt a rabja iránt feltámadó szerelem. Kezet adott rá, hogy teljesíti a nő kérését, és bevonult a palotába. (19) Azután töprengeni kezdett magában, hogyan váltsa be adott szavát. Mivel nem látott más megoldást, a szerelem vakmerő és arcátlan tanácsát fogadta meg. (20) Parancsot adott, hogy még aznap készítsék elő a lakodalmat, hogy kész tények elé állítsa Laeliust és magát Scipiót is, és ne adjon nekik lehetőséget, hogy a nőről mint foglyukról döntsenek, hisz azóta ő már Massinissa hitvese. (21) Épp hogy megkötötték a házasságot, amikor megérkezett Laelius. Nem titkolta neheztelését a történtek miatt: először megpróbálta a nászágyról elhurcoltatni az asszonyt, hogy Syphaxszal és a többi fogollyal együtt elküldje Scipióhoz. 531
