Seite 520 [520]
OCR
XXX. könyv Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 203-201) Afrikában Scipio több csatában legyőzi a karthágóiakat, Hasdrubalt és Syphax numida királyt Massinissa segítségével, az ellenség két táborát elfoglalja, miközben azoknak 40 000 embere pusztul el tűztől-vastól. Syphaxot C. Laelius és Massinissa fogságba is ejti. Massinissa első látásra szerelemre lobban a fogoly Sophoniba, Hasdrubal lánya és Syphax felesége iránt, akit azonnal feleségül is vesz. Scipio feddő szavaira aztán mérget küld az asszonynak, amellyel az végez magával. Scipio győzelmei annyira kétségbe ejtik a karthágóiakat, hogy megmaradásuk érdekében hazahívják Hannibalt. Az 16 év után elhagyja Itáliát, átkel Afrikába, és tárgyalás révén próbál békét kieszközölni Scipiótól. Miután a feltételekben nem sikerül megegyezni, csatára kerül a sor, amelyben Hannibal vereséget szenved. A karthágóiak békét kérnek és kapnak. Hannibal a béke ellen szónokoló Giskont saját kezűleg rángatja le a szószékről, majd elnézést kér elhamarkodott cselekedetéért, és a béke mellett emel szót. Massinissa visszakapja királyságát. Scipio visszatér a Városba, és hét országra szóló diadalmenetet tart. Q. Terentius Culleo senator sapkaban vonul Scipio kocsija utan. Scipio vagy katonái szeretete, vagy a nép kegye folytán megkapja az Africanus melléknevet. O az első hadvezér, akit az általa legyőzött nép nevével tiszteltek meg. Magon összecsap a rómaiakkal az insuberek földjén, megsebesül, és miután a karthágói követek felszólítására visszaindul Afrikába, belehal sebébe. 1. (1) Amikor Gnaeus Servilius és Gaius Servilius consulok a pun háború 16. évében [203] előterjesztést tettek a senazusban az állam, a háború és a hadszínterek ügyében, (2) az atyák így határoztak: A consulok döntsék el egymás között megegyezéssel vagy sorshúzás útján, melyikük kapja a bruttiumi hadszínteret és Hannibalt, és melyikük Etruriát és a ligurok földjét. (3) Akinek Bruttium jut, az vegye át Publius Sempronius hadseregét; Publius Sempronius — akinek fővezéri megbízatását proconsuli minőségben meghosszabbitottäk egy évre — lépjen Publius Licinius helyébe, (4) ő pedig térjen vissza Rómába. Licinius egyéb erényei mellett, amelyekben ez idő tájt egy polgár sem bővelkedett annyira, mint ő, kitűnő katonának is számított: a természet és a szerencse elhalmozta őt minden jóval, ami embernek juthat. (5) Előkelő származású volt és gazdag, egyaránt 519
