Oldal 520 [520]
XXX. könyv
Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 203-201)
Afrikában Scipio több csatában legyőzi a karthágóiakat, Hasdrubalt és Syphax
numida királyt Massinissa segítségével, az ellenség két táborát elfoglalja, mi¬
közben azoknak 40 000 embere pusztul el tűztől-vastól. Syphaxot C. Laelius és
Massinissa fogságba is ejti.
Massinissa első látásra szerelemre lobban a fogoly Sophoniba, Hasdrubal
lánya és Syphax felesége iránt, akit azonnal feleségül is vesz. Scipio feddő sza¬
vaira aztán mérget küld az asszonynak, amellyel az végez magával.
Scipio győzelmei annyira kétségbe ejtik a karthágóiakat, hogy megmaradásuk
érdekében hazahívják Hannibalt. Az 16 év után elhagyja Itáliát, átkel Afrikába,
és tárgyalás révén próbál békét kieszközölni Scipiótól. Miután a feltételekben nem
sikerül megegyezni, csatára kerül a sor, amelyben Hannibal vereséget szenved.
A karthágóiak békét kérnek és kapnak. Hannibal a béke ellen szónokoló
Giskont saját kezűleg rángatja le a szószékről, majd elnézést kér elhamarkodott
cselekedetéért, és a béke mellett emel szót.
Massinissa visszakapja királyságát.
Scipio visszatér a Városba, és hét országra szóló diadalmenetet tart. Q. Te¬
rentius Culleo senator sapkaban vonul Scipio kocsija utan. Scipio vagy katonái
szeretete, vagy a nép kegye folytán megkapja az Africanus melléknevet. O az
első hadvezér, akit az általa legyőzött nép nevével tiszteltek meg.
Magon összecsap a rómaiakkal az insuberek földjén, megsebesül, és miután
a karthágói követek felszólítására visszaindul Afrikába, belehal sebébe.
1.
(1) Amikor Gnaeus Servilius és Gaius Servilius consulok a pun háború 16. évé¬
ben [203] előterjesztést tettek a senazusban az állam, a háború és a hadszínterek
ügyében, (2) az atyák így határoztak: A consulok döntsék el egymás között
megegyezéssel vagy sorshúzás útján, melyikük kapja a bruttiumi hadszínteret
és Hannibalt, és melyikük Etruriát és a ligurok földjét. (3) Akinek Bruttium jut,
az vegye át Publius Sempronius hadseregét; Publius Sempronius — akinek fő¬
vezéri megbízatását proconsuli minőségben meghosszabbitottäk egy évre — lép¬
jen Publius Licinius helyébe, (4) ő pedig térjen vissza Rómába. Licinius egyéb
erényei mellett, amelyekben ez idő tájt egy polgár sem bővelkedett annyira, mint
ő, kitűnő katonának is számított: a természet és a szerencse elhalmozta őt min¬
den jóval, ami embernek juthat. (5) Előkelő származású volt és gazdag, egyaránt
519