Page 517 [517]
Szigorúan, a legnagyobb lelkiismeretességgel ellenőrizték az állami épületek
helyreállítását, és megpályáztatták a marhavásártérről a nyilvános nézőtérnél!
álló Venus-szentélyhez vezető útnak és a Nagy Istenanya palatiumi templomá¬
nak megépítését. (3) Uj adót állapítottak meg a só eladási ára után. A só ára
Rómában és egész Itáliában egyhatod as volt.? A sóárusítást bérbe adták, azzal,
hogy Rómában a só ára maradjon változatlan, a törvénykezési és gyülekezőhe¬
lyeken azonban legyen magasabb, és az ára helyenként változzon. (4) Az embe¬
rek meg voltak győződve arról, hogy ezt az adót az egyik censor találta ki, aki
neheztelt a népre, mert az egykor igazságtalanul elítélte, és a só árával elsősorban
azokat a íribusokat terhelte meg, amelyek ellene szavaztak." Ezért kapta Livius
a Salinator melléknevet." (5) A népszámlálást lezáró tisztító áldozatot később
tartották meg, mert a censorok először elküldtek a különféle hadszínterekre, hogy
mindenhonnan jelentsék nekik, mekkora az egyes hadseregekben a római pol¬
gárok száma. (6) Ezekkel együtt 214 000 embert írtak össze. A vagyonbecslést
lezáró áldozatot Gaius Claudius Nero tartotta meg.
(7) Ezután — amire eddig még sohasem volt példa — átvették a 12 colonia
vagyonbecslési jegyzékeit," amelyeket a co/oniák saját censorai készítettek el, hogy
az állami levéltárban ott legyenek az adatok ezeknek a városoknak az emberi és
anyagi eröforräsairöl. |
(8) Aztán megkezdték a lovagok számbavételét. Ugy alakult, hogy mindkét
censornak állami lova volt. Amikor a Pollia tribus következett, amelynek a jegy¬
zékében Marcus Livius neve is szerepelt, és a kikiáltó habozott, előszólítsa-e
magát a censort, Nero rákiáltott: „Szölitsd csak Marcus Liviust!” — (9) és akär
mert az egykori ellenségeskedés nem múlt el nyomtalanul, akár azért, hogy
felfuvalkodottságában épp a legrosszabbkor fitogtassa szigorúságát, felszólítot¬
ta Marcus Liviust, hogy adja el a lovát, mivel annak idején a népgyűlés elítélte
! Valószínűleg a Circus Maximus.
? Egy font só áráról van szó.
3 Az áremelés az ún. vidéki éribusokat sújtotta, a városi éribusokat nem. Tehát nemigen
lehetett szó Livius magánbosszújáról, hiszen később olvassuk (XXIX. 37. 13-14), hogy
éppen egyetlen vidéki ¢ridus, a Maecia szavazott mellette.
* A név jelentése kb. "sópárlós Livius.
5 A katonaállítást megtagadó 12 coloniára vonatkozó korábbi határozat értelmében (vö.
XXIX. 15.).
é A két censor egymásra vonatkozó — szinte már a komikum határát súroló — intézkedései,
vagy az a lehetetlen határozat, hogy Livius mind a 34 ¢ribust az aerariusok k6zé sorolta,
nem válhattak valóban érvényessé, mert a censorok egy polgárt csak közösen hozott
határozattal foszthattak meg bármely jogától. Efféle kijelentésekkel legfeljebb egymás és
önmaguk jó hírének árthattak
516