OCR
történt, történik és történni fog, az számomra, Róma népe és köznépe számára, a szövetségesek és a latinság számára, akik a római nép mellett és mellettem állnak, és a szárazföldön, tengeren és folyóvizeken fővezéri szavamnak és jósjeleimnek engedelmeskednek, jóra forduljon, és mindezt ti jóra segítsétek, jó gyarapodással gyarapítsátok! (3) Egészségben, épségben, az ellenség legyőzése után győztesen, fegyverzsákmánnyal ékesen, prédával megrakva, diadalmasan vezéreljétek haza őket velem együtt! Iegyétek lehetővé, hogy gyűlölőinken és ellenségeinken bosszút álljunk, (4) és adjatok rá alkalmat, hogy amilyen sorsot a karthágói nép a mi államunknak szánt, arra a sorsra én és a római nép juttathassuk a karthágói államot, intő például! (5) Könyörgő szavai után a tengerbe dobta a levágott áldozati állat nyers húsát, ahogy a szokás előírja, és trombitaszóval jelt adott az indulásra. (6) Kedvező, elég erős széllel futottak ki, és gyorsan eltűntek a parton állók szeme elől. Déltájban olyan sűrű köd szállt le, hogy alig lehetett a hajók összeütközését elkerülni; a nyílt tengeren a szél ereje is gyengült. (7) A köd még aznap éjjel is megmaradt, csak napkeltekor oszlott el, amikor a szél erőre kapott. (8) Már látni lehetett a szárazföldet. Nem sokkal később kormányosa jelentette Scipiónak, hogy már alig öt mérföldre vannak Afrikától. Már látja is a Mercurius-hegyfokot — mondta —; ha Scipio kiadja a parancsot, hogy vegyék arra az irányt, az egész hajóhad hamarosan kiköthet az öbölben. (9) Scipio, amint megpillantotta a szárazföldet, az istenekhez fohászkodott: váljon az államnak és neki is javára, hogy meglátták Afrikát. Majd parancsot adott, hogy kibontott vitorlákkal továbbhaladva keressenek a hajóknak lejjebb más kikötőhelyet. (10) Ugyanaz a szél vitte őket tovább, de ismét leszállt a köd — körülbelül ugyanakkor, mint előző nap -—, eltakarta a partot, és a kod nyomasa alatt a szél is elült. (11) Ejszaka aztán még annyira sem lehetett tájékozódni, ezért horgonyt vetettek, hogy a hajók ne ütközzenek egymásnak vagy a partnak. (12) Amikor megvirradt, feltámadt az eddigi szél, szétoszlatta a ködöt, és szemük elé tárta Afrika egész partvonalát. Scipio megkérdezte, hogy hívják a legközelebb látható hegyfokot. Amikor meghallotta a választ, hogy ,a Szép hegyfokának" nevezik, így szólt: , Tetszik az előjel. Arra tartsatok!" (13) Itt kötött ki a hajóhad, és az összes csapatot partra szállították. Számtalan görög és latin történetíró bizonysága győzött meg, hogy az átkelés szerencsésen, rettegés és zavar nélkül zajlott le. (14) Egyedül Coelius? az, aki éppen csak hogy el nem süllyeszti a hajókat, de ezt leszámítva az időjárás és a ! Ez volt a Karthágói-öböl északnyugati részén található Apollón-hegyfok. Vagyis a flotta nyugat felé keveredett a Bon-foktól, míg az Emporia felé a Bon-foktól délre visz az út. ? Lásd a XXI. 38. 6 jegyzetét. 505